Edward Albee 1962-es drámájának házaspárja aligha nevezhető harmonikusnak. George és Martha házassága hosszú ideje keserűségből és egymás folyamatos provokálásából áll. Látszólag szórakozásból szurkálják egymást, valójában azonban minden mondat mögött évek felgyülemlett sérelmei húzódnak.

A helyzet akkor válik igazán veszélyessé, amikor egy fiatal házaspár, Nick és Honey érkezik hozzájuk egy italra. George és Martha előttük is folytatják a pszichológiai játszmáikat, amelyek egyre messzebbre mennek. A házasságukban kialakított közös fantáziavilág egyszerre védi és mérgezi őket, és az este végére már azt sem könnyű megmondani, hol ér véget a játék, és hol kezdődik a valódi kegyetlenség.

Emily Brontë Heathcliffről és Catherine-ről szóló történetét gyakran a nagy, mindent elsöprő szerelem egyik klasszikus példájaként emlegetik. Közelebbről nézve azonban kapcsolatuk inkább egy kölcsönös megszállottság története.

Catherine számára Heathcliff szinte elválaszthatatlan a saját identitásától, ezért kapcsolatukat nem egyszerűen szerelmi kötelékként éli meg. A társadalmi elvárások és Catherine döntései végül elszakítják őket egymástól, de az érzések nem tűnnek el. Heathcliff később bosszúhadjáratot indít azok ellen, akiket felelősnek tart a veszteségéért, és nem kíméli a következő generációt sem.

A Frank és April Wheeler párosa Richard Yates A szabadság útjai című regényében a külvárosi amerikai álom egyik legkeserűbb történetét testesíti meg. A házaspár annak idején „észszerű” döntést hozva költözik ki a Connecticut állambeli kertvárosba, abban bízva, hogy ott megtalálják a nyugodt, boldog családi életet. Hamar kiderül azonban, hogy az új otthon inkább csapda, mint álom: mindketten egyre inkább úgy érzik, hogy beleragadtak egy olyan életbe, amelyet valójában egyikük sem akar.

Próbálnak kitörni a megszokott szerepekből, és újrakezdeni, de az elfojtott feszültségek, a csalódások és Frank önzése fokozatosan felőrli a kapcsolatukat. Ami kívülről tökéletes kertvárosi életnek tűnik, belülről egyre nyomasztóbbá válik, és végül tragédiába torkollik.

Tom és Daisy Buchanan kívülről akár tökéletes párnak is tűnhetnek: gazdagok, előkelők, és egy olyan világban élnek, amelyben szinte mindent megkaphatnak. A házasságuk mögött azonban hazugságok, hűtlenség és önzés húzódik.

Tom nyíltan megcsalja Daisyt, miközben Daisynek is megvan a maga titkos szerelme Gatsby személyében. Amikor azonban a romantika és a társadalmi biztonság között kell választania, Daisy végül inkább ahhoz a világhoz ragaszkodik, amelyet férje és a vagyonuk képvisel.

Francis Scott Fitzgerald történetének tragédiájához mindketten hozzájárulnak, és a kapcsolatuk körül kibontakozó események végül mások életét is tönkreteszik. Talán éppen ez benne a legironikusabb: a házasságuk rosszul működik, mégis együtt maradnak, mert a közös társadalmi helyzetük fontosabb számukra, mint a valódi boldogság.

Charlotte Brontë Jane Eyre című művének férfi hőse, Mr. Rochester a romantikus irodalom egyik legendás férfialakja, de mai szemmel nézve rengeteg okot találhatunk arra, hogy óvatosan közelítsünk hozzá. Rochester durva, manipulatív és gyakran szándékosan próbálja megtéveszteni Jane-t. Többek között álruhában is megjelenik előtte, miközben olyan titkot rejteget, amely alapjaiban változtatja meg a kapcsolatukat.

A legnagyobb probléma természetesen az, hogy Rochester első feleségét, Bertha Masont a ház padlásán tartja fogva. A történet ezt a viktoriánus korszak számos előítéletével együtt kezeli, de mai olvasóként nehéz figyelmen kívül hagyni, milyen súlyos hatalmi egyenlőtlenség van a háttérben. Jane és Rochester kapcsolata ettől még a romantikus irodalom egyik legfontosabb szerelmi története marad, csak éppen nem feltétlenül azért, mert minden részlete követendő.

Lehet-e egy ember és egy bálna között rossz párkapcsolat? Herman Melville regénye alapján úgy tűnik, igen – legalábbis metaforikusan. Ahab kapitány megszállottan üldözi Moby Dicket, a hatalmas fehér bálnát, amely korábban súlyosan megsebesítette. A kapitány számára a bálna már régen nem egyszerű állat: személyes ellenséggé, szinte minden rossz megtestesítőjévé válik.

A kapcsolat természetesen egyoldalú. Moby Dick nem osztozik Ahab rögeszméjében, a kapitány azonban képtelen elengedni a bosszút. Minél inkább a bálna megszerzésére összpontosít, annál inkább elveszíti józan ítélőképességét – és végül az egész legénységét magával sodorja a pusztulásba. Ha a toxikus kapcsolatok egyik alapja az, hogy valaki képtelen elengedni azt, ami árt neki, Ahab és Moby Dick története ennek meglehetősen szélsőséges változata.

Vladimir Nabokov regényében természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni Humbert Humbert és Lolita kapcsolatának súlyos és bántalmazó természetét. Ez azonban nem hagyományos szerelmi kapcsolat, ezért érdemes külön választani tőle Humbert és Charlotte Haze házasságát.

Humbert azért veszi feleségül Charlotte-ot, mert így közelebb kerülhet annak tizenkét éves lányához, Lolitához. A házasság tehát már a kezdetétől fogva megtévesztésre épül. Charlotte őszintén kötődik férjéhez, miközben Humbert valójában egészen más célokat követ, és közben azt is tervezi, hogyan szabadulhatna meg tőle.

Amikor Charlotte rájön az igazságra, összeomlik az addig felépített látszat. A történet egyik legnyomasztóbb része éppen az, hogy Humbert számára még egy másik ember tragédiája is csak a saját rögeszméje szempontjából válik jelentőssé.