II. Jakab angol király 1685-ben foglalta el az angol trónt, de uralkodása kezdettől fogva ingatag alapokon állt. Katolikusként olyan országot vezetett, ahol a politikai elit többsége protestáns volt, így a vallási feszültségek folyamatosan jelen voltak.

A helyzet 1688-ban vált igazán robbanékonnyá, amikor felesége, Mária modenai hercegnő fiút szült. A gyermek érkezése biztosíthatta volna a katolikus uralkodóház jövőjét, ezért szinte azonnal összeesküvés-elméletek kezdtek terjedni. Sokan azt állították, hogy a királyné valójában nem is volt várandós, és egy idegen csecsemőt csempésztek be a palotába, hogy örököst kreáljanak.

Bár semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá a történetet, a pletyka makacsul tartotta magát, és az ugyanebben az évben bekövetkezett Dicsőséges forradalom során Jakabot megfosztották a trónjától.

Henry Beauclerc, más néven I. Henrik, 1100-tól 1135-ig uralkodott Angliában. Trónöröklése 1120-ig biztosnak tűnt, amikor fia, III. Vilmos normandiai herceg a Fehér Hajó katasztrófában életét vesztette.

Amikor hajójuk zátonyra futott, a fedélzeten tartózkodók szinte mindannyian megfulladtak. Henrik ezt követően lányát, Matildot nevezte meg örökösének. Ahogyan az várható volt, a hatalom átadása egy nőnek nem minden körben aratott osztatlan sikert. Henrik halála után unokaöccse, Blois-i István vette át az uralmat, ami 18 évnyi rendkívül pusztító háborúskodást váltott ki.

Eduárd, aki 1042-től 1066-ig volt Anglia királya, jámborságáról volt ismert, ezért később még szentté is avatták. Eduárd 1066-ban bekövetkezett halála véres harcokat váltott ki a trónért. Nem hagyott maga után közvetlen leszármazottakat, viszont négy rivális trónkövetelő maradt, akik mindannyian azt állították, hogy nekik ígérték a trónt. Az angolszászok, közül II. Harold angol király és II. Edgár angol király, I. Vilmos normandiai herceg, valamint a norvég király, III. Harald norvég király mindannyian harcoltak a trónért, és a küzdelem kaotikus véget ért: közülük ketten erőszakos halált haltak.

III. Sándor skót király halálának története és annak következményei önmagukban is regénybe illőek. 1286. március 19-én az Edinburgh-i vár környékén szörnyű vihar tombolt. Odabent III. Sándor, miután befejezte a tárgyalást tisztviselőivel, elhatározta, hogy elindul Fife városába, hogy találkozzon várandós feleségével, Dreux Jolán skót királynéval. Tanácsadói könyörgéseit figyelmen kívül hagyva III. Sándor és kísérete elindult a nagy viharban.

Egy bizonyos ponton III. Sándor elszakadt embereitől, és másnap holtan találtá meg: feltehetően leesett a lováról és nyakát törte. Amikor Dreux Jolán elvetélt, Skóciai Margitot nevezték ki trónörökösnek, de ő mindössze három éves volt. Hat gyámot neveztek ki, akiknek a feladata volt gondoskodni a leendő fiatal királynőről, amíg az nagykorúvá nem válik, de amikor Margit 1290-ben tragikus módon meghalt, nem kevesebb, mint 13 trónkövetelő lépett színre, ami káoszba taszította az országot.

Domitianus a történészek szerint egyszerre volt hatékony és rendkívül kegyetlen uralkodó. Számos politikai ellenfelét kivégeztette, köztük saját rokonait is, miközben rendszeresen elkobozta vagyonukat. Nem meglepő módon végül ő maga is összeesküvés áldozata lett. Meggyilkolása után a szenátus gyorsan császárrá kiáltotta ki az idős és gyermektelen Nervát. A döntés azonban nem nyerte el a rettegett pretoriánus gárda tetszését. A testőrség körbezárta a császári palotát, és olyan engedményekre kényszerítette Nervát, amelyek jelentősen meggyengítették hatalmát. A birodalom hónapokra súlyos politikai bizonytalanságba süllyedt.

XIV. Lajos, a Napkirály, több mint hetven éven át uralkodott Franciaországban. Hivatalos házasságából hat gyermek született, de számos szeretőjétől is vállalt utódokat. A király több törvénytelen gyermekét hivatalosan is legitimálta, majd idővel két kedvencét az öröklési rendbe is be akarta emelni. Ez azonban még a hozzá hű nemesség és politikai elit számára is túl soknak bizonyult.

Amikor 1715-ben meghalt, ellenfelei több tucat pamfletben támadták az öröklési tervet, azt állítva, hogy szembemegy a dinasztikus hagyományokkal. A vita végül odáig jutott, hogy a francia parlament is elutasította elképzeléseit. Mivel sem fia, sem unokája nem élte túl, végül dédunokája örökölte a trónt.

(Mental Floss)