
7 bizarr királyi haláleset, ami akár egy Trónok harca-epizód is lehetett volna
A Trónok harca kegyetlen hatalmi játszmái nem teljesen a képzelet szülöttei. George R. R. Martin történelmi háborúkból, árulásokból és véres udvari intrikákból is merített, a valóság pedig néha még Westerosnál is sötétebb fordulatokat produkált. Mutatunk hét királyi halálesetet, amelyek annyira drámaiak, hogy simán belefértek volna a sorozat világába.

A 6. században élt Alboin, a lombardok királya, aki legyőzte a gepidák uralkodóját, Kunimundot, majd feleségül vette annak lányát, Rosamundát. A történet már önmagában is elég sötét, de a legenda szerint Alboin még tovább ment: legyőzött ellenfele koponyájából ivókupát készíttetett.
Egy veronai lakomán állítólag arra kényszerítette feleségét, hogy igyon apja koponyájából. Rosamunda ezt nem hagyta bosszú nélkül: összeesküvést szervezett férje ellen, Alboint pedig nem sokkal később meggyilkolták. Hogy méreg vagy bérgyilkos végzett vele, a források vitatják, de a történet így is kész Trónok harca-jelenet.

Igor, a Kijevi Rusz nagyfejedelme túl messzire ment, amikor a drevljánoktól újabb adót próbált behajtani. A nép már korábban is teljesítette a követeléseit, Igor azonban visszatért, hogy még többet szedjen be tőlük.
A drevljánok brutális bosszút álltak: a hagyomány szerint két meghajlított nyírfához kötözték a lábait, majd elengedték a fákat, amelyek visszacsapódtak, és széttépték a fejedelmet. Felesége, Olga ezután még kegyetlenebb megtorlást indított: a krónikák szerint élve temettetett és égettetett el követeket, majd lemészároltatta a drevlján elit jelentős részét.

II. Vilmos, vagyis Rufus Vilmos Hódító Vilmos fia volt, és 1087-ben örökölte meg az angol trónt. Uralkodása alatt keményen védte hatalmát, sok ellenséget szerzett, halála pedig máig gyanús körülmények között történt.
1100-ban vadászaton vett részt a New Forestben, amikor egy nyílvessző mellkason találta. A hivatalos magyarázat szerint baleset történt, de sokan úgy vélték, testvére, Henrik is érdekelt lehetett a halálában. A gyanút erősítette, hogy Henrik rendkívül gyorsan Londonba sietett, és királlyá koronáztatta magát.

II. Eduárd nem tartozott Anglia legsikeresebb uralkodói közé. Döntéseivel rendszeresen magára haragította a nemességet, kegyenceinek felemelése pedig tovább mélyítette az elégedetlenséget. Végül saját felesége, Izabella is ellene fordult, és szeretőjével, Roger Mortimerrel együtt 1326-ban hadjáratot indított ellene.
Eduárdot letaszították a trónról, majd fogságba vetették. Haláláról több változat is fennmaradt, a legismertebb és legborzalmasabb legenda szerint Berkeley várában egy izzó vassal gyilkolták meg. A történészek ma óvatosan kezelik ezt a részletet, de az biztos, hogy Eduárd halála köré évszázadok óta kegyetlen mítosz épült.

A Trónok harca híres Vörös násza részben valódi történelmi eseményekből merített, ezek egyike a skót „fekete vacsora” volt. 1440-ben a mindössze 16 éves William Douglast és testvérét, Davidet meghívták Edinburgh várába, hogy II. Jakab skót királlyal vacsorázzanak.
A vacsora közben egy levágott fekete bikafejet tettek William elé, ami a halál jelképe volt. A két fiút ezután kivitték az udvarra, látszatpert rendeztek ellenük, majd hazaárulás vádjával lefejezték őket. A történet szerint a gyermek király hiába kérte, hogy kíméljék meg őket.
A rózsák háborúja George R. R. Martin egyik fontos történelmi inspirációja volt, és ebben a korszakban bőven akadt családi árulás. György, Clarence hercege IV. Eduárd angol király testvére volt, egy ideig a trón várományosának számított, mégis fellázadt bátyja ellen.
A konfliktusok végül hazaárulási perhez vezettek, Györgyöt pedig halálra ítélték. A legenda szerint nem akármilyen módon végezték ki: egy hordó malvázia borba fojtották. Hogy pontosan így történt-e, nem bizonyítható teljes bizonyossággal, de a történet annyira különös, hogy máig az angol történelem egyik leghírhedtebb kivégzéseként emlegetik.

I. Károly története azért különösen drámai, mert őt saját alattvalói ítélték el hazaárulásért. A király hitt az uralkodók isteni jogában, és nem tűrte, hogy a parlament beleszóljon az ország irányításába. A feszültség végül polgárháborúhoz vezetett.
Károlyt 1647-ben elfogták, majd bíróság elé állították. A parlamenti oldal szerint egy zsarnok király saját népe ellen is elkövethet árulást. 1649-ben Londonban, a Whitehall előtt nyilvánosan lefejezték. Ez már nem legenda, hanem a brit történelem egyik legfontosabb fordulópontja volt.

