Evelyn Nesbit 1884-ben született. Gyerekkorát édesapja korai halála törte ketté, a család elveszítette az anyagi biztonságát. Anyjával és öccsével szűkös körülmények között éltek, majd Philadelphiába költöztek, ahol Evelyn már kamaszként hosszú műszakokban dolgozott. Egy véletlen találkozás azonban új irányt adott az életének: modellként kezdett dolgozni, és hamar kiderült, hogy ezzel jóval többet kereshet, mint bolti eladóként. Néhány év alatt New York egyik legismertebb modellje lett. Festők, illusztrátorok és fotósok versengtek érte, arca reklámokon, magazinokban és képeslapokon jelent meg. A korabeli sajtó hamar szenzációt csinált a modellből, ugyanis egyszerre mutatta be fiatal, ártatlan lánynak és ünnepelt szépségnek, ami még nagyobb figyelmet irányított rá. Ekkoriban a Broadway is felfigyelt rá, és kóristaként szerepet kapott a Florodora című produkcióban.

Evelyn Nesbit 1901-ben találkozott Stanford White-tal, New York egyik legismertebb építészével. White nős ember és apa volt, a város elitjének ünnepelt alakja. Olyan ikonikus épületek kapcsolódtak a nevéhez, mint a Washington Square Arch, a Villard Houses, a New York Herald épülete és a második Madison Square Garden. A modell eleinte nem kedvelte különösebben a férfit, White mégis kitartóan kereste a társaságát. Bőkezű pártfogóként jobb lakhatást biztosított neki, édesanyjának és öccsének, akinek taníttatásáról is gondoskodott.

Egy este White vacsorára hívta Nesbitet, majd egy úgynevezett tükörszobába vezette. A lány későbbi visszaemlékezése szerint sárga selyemkimonót kellett felvennie, ezután elveszítette az eszméletét, és meztelenül ébredt fel a férfi mellett. Később azt állította, hogy White megerőszakolta, és ekkor vesztette el a szüzességét. A kapcsolat ennek ellenére nem szakadt meg azonnal. White továbbra is jelen volt az életében: pártfogóként, szeretőként és irányító figuraként. Nesbit később már tisztábban látta, hogy a férfi kedvessége és bőkezűsége valójában a kontroll része volt. Közben más férfiak is megjelentek az életében. Rövid, romantikus viszony fűzte a fiatal John Barrymore-hoz, aki akkor még színészi pályája elején járt. A férfi könnyedsége és humora éles ellentétben állt White fényűző, mégis nyomasztó világával. Nesbit anyja azonban ellenezte a kapcsolatot, részben Barrymore bizonytalan anyagi helyzete miatt.

A másik férfi, aki végleg megváltoztatta Evelyn életét, Harry Kendall Thaw volt. A pittsburghi vasútmágnás örököse hatalmas vagyon várományosaként nőtt fel, viselkedése azonban már fiatalon szélsőséges és kiszámíthatatlan volt. Már azelőtt neheztelt Stanford White-ra, hogy közel került volna Nesbithez. Úgy érezte, az építész akadályozza őt abban, hogy bekerüljön New York előkelő társaságaiba. Később Nesbit iránt is megszállott érdeklődést kezdett mutatni, és amikor megtudta, milyen kapcsolat fűzte a modellt White-hoz, a féltékenysége és a White iránti gyűlölete végképp összekapcsolódott. A modell végül 1905-ben hozzáment Thawhoz, ám a férfi családja sosem fogadta el igazán. Thaw közben megszállottan faggatta White-ról, féltékenysége pedig egyre erősebb lett.

1906 június 25-én minden megváltozott. Evelyn és férje a Madison Square Garden tetőszínházába mentek, ahol egy musicalt játszottak. Az estén Stanford White is megjelent. Thaw egy ideig figyelte őt, majd a közönség szeme láttára odalépett hozzá, és háromszor rálőtt. White a helyszínen meghalt. A nézők először azt hitték, a lövések a műsorhoz tartoznak. Amikor kiderült, mi történt, pánik tört ki.A gyilkosság pillanatok alatt országos szenzáció lett. A sajtó egyszerre írta le Nesbitet áldozatként, csábító nőként és erkölcsi példázatként. A lapok részletesen beszámoltak a testéről, a múltjáról, a házasságáról és minden korábbi döntéséről. A botrány terhét végül nagyrészt rá helyezték. A perben Thaw védelme arra épült, hogy a férfi átmeneti elmezavarban cselekedett. A modellt is kihallgatták, így újra el kellett mondania, mi történt közte és White között. Vallomása megrázta a bíróságot, a bulvárlapok pedig újabb és újabb részleteket közöltek róla. Az első tárgyalás nem hozott döntést, a második után azonban Thawt beszámíthatatlannak nyilvánították, és elmegyógyintézetbe küldték.

Evelyn Nesbit ezután sem kapta vissza az életét. A Thaw család megvonta tőle a támogatást, a közvélemény pedig továbbra is a botrány egyik főszereplőjeként kezelte. Később kapott még szerepeket, fellépett színpadon és némafilmekben, klubokat nyitott, memoárt írt, és próbált kiszabadulni abból a történetből, amelybe fiatalon belesodródott. Ez azonban sosem sikerült teljesen. Későbbi éveit anyagi gondok, függőségek, egészségi problémák és személyes veszteségek kísérték. A művészettől mégsem távolodott el: szobrászattal és kerámiával foglalkozott, tanított, és időről időre újra megszólalt a saját múltjáról. Saját könyvében így foglalta össze a sorsát:

Evelyn Nesbit 1967-ben, 82 évesen halt meg Kaliforniában. Neve végleg összeforrt a Madison Square Gardenben történt gyilkossággal, és az amerikai sajtótörténet egyik első modern botrányának központi alakjává vált.

(Hamu és Gyémánt)