A középkori Európában több alkalommal is beszámoltak úgynevezett táncjárványokról. Az egyik legismertebb esetben a különös mánia állítólag több száz embert érintett: az emberek kontrollálhatatlan táncba kezdtek, sokan egészen addig, amíg össze nem estek a kimerültségtől. A jelenségre több magyarázat is született. Egyes történészek szerint a pestisjárványokkal terhelt korszakban a tánc a felgyülemlett félelem és gyász furcsa levezetése lehetett. Mások azt feltételezték, hogy az anyarozs nevű gomba okozhatott hallucinációkat, amely időnként a rozson telepszik meg, és olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek az LSD egyik alapanyagához kapcsolódnak.

A 19. század közepén a mai Franciaország területén, Felső-Savoya vidékén különös tömeges jelenségről számoltak be. A beszámolók szerint több helyi lakos úgy érezte, démoni erők hatása alatt áll, és a félelem rövid idő alatt egész közösségeket érintett. Kate Summerscale Fóbiák és mániák című könyvében azt írja, hogy a tetőpontján mintegy száz embernél jelentkeztek heves tünetek. Egyesek görcsöket, hallucinációkat, nyelveken szólást vagy próféciákat emlegettek, mások habzó szájjal, zavartan viselkedtek. Amikor ördögűzéssel próbálták megfékezni a helyzetet, a templomban még nagyobb káosz tört ki. A papok után a rendőrség és a katonaság is beavatkozott, de a jelenséget végül csak azután sikerült mérsékelni, hogy a hatóságok visszafogták a vallási eseményeket, és programokat, koncerteket, táncokat, valamint könyvtárat szerveztek a helyieknek.

A nevetés valóban ragadós lehet, de az 1960-as években Kelet-Afrikában egészen szélsőséges formában jelent meg. Az első ismert eset 1962-ben történt Tanzániában, egy kashashai bentlakásos iskolában. Három lány fékezhetetlen nevetésbe kezdett, majd sírni kezdtek, később újra nevetni. A tünetek rövid időn belül más diákokra is átterjedtek. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy az iskolát be kellett zárni, a gyerekeket pedig hazaküldték. A hatóságok vírusfertőzésre vagy ételmérgezésre is gyanakodtak, de nem találtak erre utaló bizonyítékot. A szülők közül többen szellemeket sejtettek a háttérben, a rejtély azonban nem oldódott meg. Hasonló nevetésjárványokat később ugyanabban az iskolában, valamint zambiai, ugandai és botswanai intézményekben is feljegyeztek.

2011 őszén New York állam egyik kisvárosában, Le Royban több tizenéves lánynál jelentkeztek különös tünetek. A diákok tikkelni kezdtek, rángások, görcsök és furcsa hangadások jelentek meg náluk, mozdulataik pedig egyre feltűnőbbé váltak. Végül 18 embert érintett az eset, köztük egy fiút és egy 36 éves nőt is. Sokan környezeti szennyezésre vagy fertőzésre gyanakodtak, de nem sikerült egyértelmű okot találni. Az orvosok egy része konverziós zavarral magyarázta a történteket, amelynél a lelki feszültség testi tünetek formájában jelentkezhet. Bár ez a magyarázat szakmai szempontból illeszkedett a Le Roy-i esethez, az érintett családok közül többen továbbra sem érezték kielégítőnek, és úgy vélték, más ok is állhatott a tünetek hátterében. Ha érdekelnek a történelmi érdekességek, ebben a korábbi cikkünkben arról írtunk, hogyan változtak az alvási szokások az elmúlt évszázadokban.