Nem happy end, kiszolgáltatott szerelem, életközepi válság – 4 új színdarab, amit látnod kell
Új év, új darabok. Cikkünkben négy új, izgalmas színdarabot ajánlunk Budapesten. Van köztük gyerekeknek és felnőtteknek szóló előadás, nagysikerű filmből készült adaptáció és német kortárs darab is.
Chicagóban semmi nem az, aminek látszik – de szépen csillog. Chicagóban nem lehet megkülönböztetni a tehetséget a gátlástalanságtól, a naivitást a dörzsöltségtől, az áldozatot a tettestől. Chicagóban mindegy, mit követsz el, a lényeg, hogy hányan ismerik a neved, és megvan-e a megfelelő kapcsolatod a megfelelő helyen. Chicagóban a legjobb valuta a tettrekészség. És amit tenni kell, az ritkán helyes. Chicagóban mindenkinek jár tizenöt perc hírnév. De tudd, hol a helyed. Mert, ha jön a következő, már nem rólad szólnak a hírek. És Chicagóban nem happy az end. De mindenhez jár zene. Székely Kriszta rendezésének főbb szerepeiben Mentes Júliát, Rezes Juditot, Tasnádi Bencét, Jordán Adélt, Béres Bencét, Pálmai Annát és Pásztor Dánielt láthatjuk.
Marius von Mayenburg új darabja, mely Dömötör András rendezésében látható a 6szín-ben, azt vizsgálja, meddig bízhatunk egy kapcsolatban és vajon léteznek-e még ma is osztálykülönbségek. Nem fontosabb-e a szerelem, a szenvedély a társadalmi háttérnél? Késő este van. A gyerekek már alszanak. A feleség egy dokumentumfilmet nézne, a férj a maradék lasagnát eszi. Az idegek már ettől pattanásig feszülnek, hiszen régóta házasok. És ekkor még nem is sejtik, hogy egyikük exe úton van hozzájuk. Ez nem lesz egy sima éjszaka. Senki ne dőljön hátra, exe mindenkinek van!
A darab három szereplője pontosan annyi idős, mint mi. Sok mindenben ugyanott tartanak: ugyan van még idejük, de az életük legtöbb fontos döntését már meghozták, és az előttük lévő mozgástér már korlátozott. Ezen a ponton robban fel a darab. A viszonyok tisztázásának hatalmas tétje van a három szereplő között. Ahogy Térey János írja: nincs már idejük még egy új embert megtanulni. Három kétségbeesett, vicces és nagyon szerethető figura szabadul egymásra egyetlen hatalmas éjszakai ámokfutásban
– nyilatkozta a rendező az Orlai Produkció honlapján olvasható interjúban.
A Petra von Kant intim írásmű, társadalmunk sokféle formátumú, életkorú nőtípusa megjelenik benne, anyáink, lányaink, ki konzervatívabban, ki merészebben próbál boldogulni. És mind a férfiakhoz képest viselkednek úgy, ahogy. Petra von Kant negyvenes, sikeres divattervező, nemrég vált el férjétől, szabad és tehetős. Váratlan szerelme a fiatal, gyökértelen Karin iránt teljesen felforgatja az életét, kicsúszik a lába alól a talaj. A régi megoldások, trükkök nem működnek. A szerelem fáj, az ember buta lesz tőle, majd nagyon okos. Petra sokat látott, kemény nő és éhezi a gyengédséget. Története kesernyés humorral világít rá minket saját gyarlóságainkra.
A Bagossy Júlia rendezésében készült darab szereplői Török-Illyés Orsolya, Nyakó Júlia, Bukovszky Orsolya, Simkó Katalin, Gellért Dorottya és Martinkovics Máté.
Már az egyetemen hallottam róla Székely Gábortól, hogy mennyire egyenes vonalvezetésű, jó darab. Később megnéztem a filmet. Aztán sokat járt a fejemben, érdekelt maga a történet is, a viszonyok, a nők közötti intimitás, hogy Petra egy magasan kvalifikált alkotó és kvázi a műtermében él. Fájdalmasan ismerős nekem a történetben megjelenő kiszolgáltatott szerelem. Fassbinder polgárpukkasztó, vallomásos, leleplező és korát meghaladó őszinteséggel írt és alkotott. A filmet másodszorra megnézve jutottam arra, hogy izgalmas lenne megcsinálni kicsit másképp, színházban, mai nyelven. Amikor alakulni kezdett, hogy megvalósíthatom, már nagyon vágytam arra, hogy életszerű, az életet testközelből vizsgáló anyagot rendezzek, mert az utóbbi időben több volt az olyan munkám, ahol narráció, stilizáció van.[...]Az a célom, hogy semmi esetre se tűnjenek taszító és unszimpatikus embereknek a szereplők, aminek megvan a veszélye, mert az író felfedi a gyarlóságaikat, sok a szemétség és a komikum. Szeretném árnyaltan elemezni őket
– fogalmazott a rendező a vele készült, a Jurányi honlapján olvasható interjúban.
A Momo szerelmi vallomás Michael Ende választott hazájához, amely menedéket nyújtott neki, ahol fellélegezhetett és – mint Momo a régi amfiteátrumban – meghívhatta magához a barátait és csak szemlélődhetett. Megadta a regényének, amit Momo a barátainak: időt. Miután Genzanóba költözött, hagyta, hogy a történet vezesse őt. „Rettentő lassan haladok” – mondta büszkén Ende, aki kedvenc állatának a teknősbékát választotta. A regénnyel végül hét év alatt készült el.
Az Örkény Színházban azt a hagyományt szerettük volna folytatni, ami a Csoda és Kószával vagy A Sötében Látó Tündérrel elindult – családi előadást szerettünk volna készíteni. Amikor elkezdtünk konkrét címekről ötletelni, Gáspár Ildikó épp a Momót rendezte Kölnben. Miután elküldte nekünk a szövegkönyvet, hamar eldőlt, hogy ezzel foglalkozzunk. A Momo a színházról is szól: hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat, kreativitásunkat vagy előre legyártott formák mentén, a fogyasztói társadalom igényeihez igazodva alkotunk és kizárjuk a gyermeki nézőpontot. Pedig sok helyzetben hasznos, sok feszültséget tud levezetni, ha képesek vagyunk néha Momo szemével látni magunkat
– nyilatkozta Polgár Csaba, a darab rendezője az Örkény Színház honlapján olvasható interjúban.
