Hová nem menne vissza a világutazó Cseke Eszter?

Sok helyen jártál, sok élményt szereztél, hova nem mennél vissza soha, és miért?

Kévés az olyan szeglete a Földnek, ahová nem vágyódom vissza. Ilyen Mauritánia, ahol táborokban hizlalják a lányokat, hogy jó húsos feleség váljon belőlük, és lépten-nyomon belebotlik az ember a modern kori rabszolgaság borzalmaiba is.

Mikor érezted magad igazán bátornak?

Igazán bátornak körülbelül egy héttel ezelőtt éreztem magam Jeruzsálemben, mert sikerült olyan nyíltan és őszintén beszélgetnünk az eddigi talán legfontosabb munkánk két főszereplőjével – egy anyával és a lányával – arról, hogy a holokauszt-trauma hogyan sebezte meg mindkettőjüket, és tette majdnem tönkre a kapcsolatukat, hogy attól mindannyiunk könnye kicsordult.

Erdélyből származol, nőként érvényesülsz… A világ mely pontján, vagy mely pillanatban volt a legnehezebb, hogy elfogadtassad magadat?

Magyarországon, friss bevándorló gyerekként nem volt könnyű elfogadtatnom magam. Emlékszem, tízévesen kitaláltam egy fedősztorit, hogy én igazából Budapesten születtem, csak később költöztünk Erdélybe, és most visszatértünk. Kicsit fáj a szívem azért a kislányért, akinek kamuznia kellett, hogy elfogadják.

Mit jelent gyerekkel utazni? Több csomag, több előkészület, több lemondás vagy több öröm?

Már nem is emlékszem rá, hogy milyen volt a fiunk nélkül utazni. Nagyon szeretjük hármasban járni és megismerni a világot. Nagyon stramm kis utazó a gyerekünk, aki már 31 országban járt, és mindent fel akar fedezni. Mi pedig örömmel asszisztálunk ehhez.Örök dilemma, hogy mi egy dokumentumfilmes feladata: csak megfigyelni és megmutatni, vagy időnként egy-egy történet aktív szereplőjévé válni?

Érezted valaha, hogy nem tudsz nem segíteni valakin?

Persze, néha óhatatlanul belekeveredünk a szereplőink életébe, akár hosszú távon is. Éppen erről szól az őszi filmünk, amellyel az On The Spot tízéves évfordulóját ünnepeljük.

Hét évvel ezelőtt, az erbore törzsnél, egy füstös kunyhóban, a kameráink előtt született meg egy kislány, akit az apukája rólam nevezett el.

Megígérte, hogy Esther Gino Gido lesz az első erbore lány, aki tanulhat majd, mi pedig vállaltuk a taníttatását. Tavaly télen tértünk vissza a fiunkkal együtt, hogy Eszterke beiratkozhasson a közeli iskolába, és ha mód lesz rá, hosszú évekig szeretnénk még követni a sorsát.

Az interjú a Hamu és Gyémánt magazin 2019/2. számában jelent meg. Fotó: Galgóczi Németh Kristóf