Egy csillagász azonosította a helyszínt egy Van Gogh-festményen

Donald Olson, a londoni Regent University asztrofizikusa és törvényszéki csillagásza meghatározta, hogy Vincent van Gogh 1884-es ikonikus műve, jelenleg a hollandiai Kröller-Müller Múzeumban látható Nyárfa sugárút ősszel (Avenue of Poplars at Sunset) valójában hol készült.

Olson korábban hasonló csillagászati módszert használt három másik Van Gogh-festmény datálásához, köztük a Holdfelkelte (Búzakazlak), az Út ciprusokkal és a Fehér ház éjjel.

Legújabb kísérletéhez Louis Verbraak és Ferry Zijp, a hollandiai Eindhoven időjárás- és csillagászati klubjának tagjai segítségét vette igénybe, és megállapította, hogy a műveken ábrázolt nyárfasor 1884. november 13-án vagy 14-én, röviddel napnyugta előtt keletkezett a hollandiai Nuenen város Weverstraat nevű, 365 méter hosszú útszakaszán.

A pontos időpont és helyszín megállapításakor Olsonnak először meg kellett találnia az adott festmény konkrét helyszínét.

„Ha a 19. századi térképeken azonosítani tudnánk a sávot, akkor meg tudnánk állapítani a műalkotásokon megjelenő út irányát. Ezután csillagászati számítások segítségével meghatározhatnánk azt a dátumot, amikor a lenyugvó nap korongja úgy állt, ahogyan Van Gogh ábrázolta”

– magyarázta a sajtóközleményben.

Olson kutatásának következő fázisa némi művészettörténeti nyomozással is járt. A holland művészettörténész, Jacob Baart de la Faille által a művészről összeállított 1928-as életmű-katalógusra hivatkozott, amelyben a Nyárfa sugárút ősszel című festményt az F123-as festményként azonosította.

Olson azonban további vizsgálatok során rájött, hogy egy másik festmény, az F122-es, ma Nyárfasor ősszel néven ismert festmény egy korábbi őszi jelenetet mutat be, ami a lombozatból és a fákon lévő levelek számából egyértelműen kiderül. A Nyárfa sugárút ősszel című képen azonban ritkább fák láthatók, amelyekből hiányzik a többi fa robusztussága.

Van Gogh munkásságának datálására szolgáló másik módszer, amelyre a történészek régóta támaszkodnak, a bátyjának, Theónak írt levelei. A 467. levél, amely 1884. október 25-én vagy annak környékén kelt, tartalmaz egy olyan leírást, amely megegyezik a Nyárfasor ősszel című művével:

„Az utolsó, amit készítettem, egy meglehetősen nagy tanulmány egy nyárfákból álló, sárga őszi levelekkel borított sávról, ahol a Nap itt-ott csillogó foltokat vet a földre hullott levelekre, váltakozva a törzsek által vetett hosszú árnyékokkal. Az út végén egy parasztház áll, fölötte pedig az őszi levelek között a kék égbolt.”

Az ebből az időszakból származó levelezést tovább vizsgálva Olson ezután a kép és a fákon maradt levelek száma alapján meg tudta határozni az időkeretet. Ezeket a dátumokat szem előtt tartva és egy planetáriumi szoftver segítségével arra a következtetésre jutott, hogy „a nap délnyugaton, az azimutok, vagyis egy égi objektum iránytűirányának tartományában, 240 és 244 fok között nyugodott le”.

Olson és csapata további történelmi adatok után kutatott, hogy még pontosabban meghatározzák a helyszínt, nevezetesen 1883-as térképeket, amelyek részletesen bemutatták Nuenen és a szomszédos falvak alaprajzát (Nederwetten, ahol a Nyárfasor ősszel készült, nem egyezett meg a másik festmény helyszínével). Három jelöltet választottak ki – a Nederwettenben található Hoekstraat, valamint a nueneni Braakweg és Weverstraat –, mielőtt végül az utóbbit határozták meg a helyszínnek, amelynek hossza miatt a Van Gogh által ábrázolt fák száma is belefért volna.

Csillagászati számítások szerint a lenyugvó nap 1884. november 13-án és 14-én látható volt a Weverstraat felett, és a történelmi időjárási feljegyzések megerősítették, hogy a nap tiszta égboltja kedvez a művész plein air munkájának.

„Ma is végignézhetünk ugyanazon az útszakaszon, ahol Van Gogh sétált egy hűvös őszi délutánon, és elgondolkodhatunk azon, hogy a művész már szülőhazájában, Hollandiában érdeklődött az égi jelenségek ábrázolása iránt, négy évvel azelőtt, hogy Dél-Franciaországban elkezdte volna megalkotni híres csillagfényes éjszakáit”

– mondta Olson.

(Artnet)

Nyitókép: Pinterest