A meddőség és a vetélés növelheti a sztrók kockázatát
Világszerte a sztrók a nők körében a halálozás és a rokkantság egyik vezető oka. 2019-ben mintegy 3 millió nő halt meg ennek következtében. Ráadásul a nők összesen 10 millió egészséges életévet veszítettek el a sztrókot követő rokkantság miatt, 44%-kal több évet, mint a férfiak.
Az olyan ismert sztrók-kockázatok, mint az elhízás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség nem magyarázzák teljes mértékben a nők magasabb sztrók-kockázatát. A meddőség, a vetélés és a halvaszületés és a hosszú távú sztrók kockázata közötti kapcsolatról szóló korábbi tanulmányok nem voltak meggyőzőek.
A hiányosságok pótlására ez a tanulmány a meddőség, a vetélés és a halvaszülés és a halálos és nem halálos sztrók kockázata, valamint a sztrók konkrét típusa közötti kapcsolatot kívánta felmérni.
A kutatók a reproduktív egészségre és a krónikus betegségekre vonatkozó adatokat egyesítő InterLACE konzorcium adatait elemezték, összesen 27 tanulmányból. Az elemzésbe hét országból (Ausztrália, Kína, Japán, Hollandia, Hollandia, Svédország, Egyesült Királyság és az Egyesült Államok) származó nyolc tanulmány adatait vonták be, számol be róla a Medical Xpress.
A meddőségre, vetélésre és halvaszületésre vonatkozó információk felkutatására kérdőíveket használtak. A nem halálos kimenetelű sztrókra vonatkozó adatokat szintén önbevallásos kérdőívek vagy kórházi feljegyzések segítségével találták meg. A kórházi adatokat a halálos kimenetelű sztrók eseteinek és altípusainak (vérzéses vagy ischaemiás) azonosítására használták.
Összességében mintegy 620 000 nőt vontak be a vizsgálatba, akik a vizsgálat kezdetekor 32 és 73 év közöttiek voltak.
Közülük 275 863 nő rendelkezett adatokkal a nem halálos és a halálos kimenetelű sztrókra, 54 716 nő csak a nem halálos kimenetelű sztrókra, 288 272 nő pedig csak a halálos kimenetelű sztrókra vonatkozóan. Közülük 9265 (2,8%) nőnél 62 éves átlagéletkor körül következett be az első nem halálos kimenetelű sztrók, és 4003 (0,7%) nőnél 71 éves átlagéletkornál következett be ugyanez.
A 40 éves koruk előtt nem halálos kimenetelű sztrókot elszenvedett nőket kizárták, mivel előfordulhatott, hogy a sztrókot azelőtt kapták, hogy a meddőség, a terhesség elvesztése vagy a halvaszületés megállapítható lett volna. Számos olyan tényezőt is figyelembe vettek, amelyek befolyásolhatták volna az eredményeket, mint például az etnikai hovatartozás, a testsúly, az életmód és az alapbetegségek.
A meddőség, a vetélés és a halvaszülés mind kapcsolatban állt a sztrók fokozott kockázatával, különösen az ismétlődő vetélések (három vagy több) és a halvaszülések – állapította meg a tanulmány.
A meddőséggel küzdő nőknél 14%-kal nagyobb volt a nem halálos kimenetelű sztrók kockázata, mint a meddőséggel nem küzdő nőknél.
A vetélés szintén 11%-kal magasabb kockázattal járt a nem halálos kimenetelű sztrók szempontjából, mint azoknál a nőknél, akiknek nem volt vetélésük. A kockázat a vetélések számával együtt nőtt: egy, két és három vetélés 7%-kal, 12%-kal, illetve 35%-kal növelte a sztrók kockázatát.
Azoknál a nőknél, akiknek három vagy több vetélésük volt, a nem halálos kimenetelű ischaemiás és vérzéses sztrók kockázata 37%-kal, illetve 41%-kal nőtt. Hasonlóképpen, a halálos kimenetelű ischaemiás és vérzéses sztrók esetében három vagy több vetélés 83%-os, illetve 84%-os kockázatnövekedéssel járt.
A halva születés a nem halálos kimenetelű sztrók több mint 30%-kal magasabb kockázatával járt együtt, és azoknál a nőknél, akiknek több halva szülésük volt (kettő vagy több), közel 80%-kal nagyobb volt a nem halálos kimenetelű ischaemiás sztrók valószínűsége.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a visszatérő halvaszülés a halálos kimenetelű sztrók több mint 40%-kal magasabb kockázatával járt együtt.
A kutatók szerint a meddőség és a megnövekedett sztrók-kockázat közötti kapcsolat olyan állapotoknak tudható be, mint a policisztás petefészek szindróma (PCOS) és a korai petefészek elégtelenség (POI), míg az endotheliális diszfunkció (a szív érrendszerének szűkülete) magyarázhatja a sztrók megnövekedett kockázatát azon nők esetében, akiknek a kórtörténetében már volt ismétlődő halvaszülés vagy vetélés.
De arra is utalnak, hogy az egészségtelen életmód (például a dohányzás vagy az elhízás) szintén összefüggésbe hozható a vetéléssel, valamint a meddőséggel, ami szintén hozzájárulhat a sztrók megnövekedett kockázatához.
Ez egy megfigyelési tanulmány, és mint ilyen, nem állapíthat meg okot. A tanulmánynak egyéb korlátai is vannak, például az információkat kérdőívekből gyűjtötték; más kezelések hatásait a korlátozott adatok miatt nem vizsgálták; és a meddőség, a halvaszülés és a vetélés definíciói eltérőek lehetnek a tanulmányok között. Mindazonáltal ez egy nagy, jól megtervezett vizsgálat volt, és az eredmények nagyrészt változatlanok maradtak a további elemzések után, ami arra utal, hogy az eredmények megalapozottak.
A kutatók szerint „az ismétlődő vetélés a kórtörténetben a sztrók női specifikus kockázati tényezőjének tekinthető”.
Ezek alapján azt javasolják, hogy a vetélés vagy meddőségi előzményekkel rendelkező nők korai nyomon követése, az egészséges szokások népszerűsítése mellett, segíthet csökkenteni a későbbi sztrók kockázatát.
Nyitókép: Shutterstock
