A vércsoportunk előre jelezheti a korai sztrók kockázatát
A Neurology című folyóiratban közzétett eredményekhez a metaanalízis a 60 év alatti fiatalabb felnőtteknél előforduló, az agyba áramló vér elzáródása által okozott ischaemiás sztrókra összpontosító genetikai vizsgálatok összes rendelkezésre álló adatát tartalmazta.
„A korai sztrókban szenvedők száma egyre nő. Ezek az emberek nagyobb valószínűséggel halnak bele az életveszélyes eseménybe, a túlélők pedig potenciálisan évtizedekig tartó rokkantsággal néznek szembe. Ennek ellenére kevés kutatás van a korai sztrók okairól”
– mondta Dr. Steven J. Kittner, a tanulmány társvezetője, az UMSOM neurológus professzora és a University of Maryland Medical Center neurológusa.
Kollégáival a tanulmányt 48, a genetikával és az iszkémiás sztrókkal foglalkozó tanulmány metaanalízisével végezték el, amely 17 000 sztrókos beteget és közel 600 000 egészséges kontrollszemélyt foglalt magában, akik soha nem szenvedtek sztrókot, számol be róla a Medical Xpress.
Ezután az összes összegyűjtött kromoszómán átnézték a sztrókkal összefüggésbe hozható genetikai variánsokat, és kapcsolatot találtak a korán fellépő sztrók – amely 60 éves kor előtt következik be – és a kromoszómának az a területe között, amely azt a gént tartalmazza, amely meghatározza, hogy egy vércsoport A, AB, B vagy O legyen.
A tanulmány megállapította, hogy a korai sztrókban szenvedő emberek nagyobb valószínűséggel rendelkeztek A, és kisebb valószínűséggel O vércsoporttal (a leggyakoribb vércsoport) – összehasonlítva a késői sztrókban szenvedő emberekkel és azokkal, akiknek soha nem volt sztrókjuk. Mind a korai, mind a késői sztrókosoknál nagyobb valószínűséggel volt B vércsoportú a kontrollcsoporthoz képest.
A nem és más tényezők figyelembevétele után a kutatók megállapították, hogy az A vércsoportúaknál 16 százalékkal nagyobb volt a korai sztrók kockázata, mint a más vércsoportúaknál. Az O vércsoportúaknál 12 százalékkal alacsonyabb volt a kockázat, mint a más vércsoportúaknál.
„Metaanalízisünk megvizsgálta az emberek genetikai profilját, és összefüggéseket talált a vércsoport és a korai sztrók kockázata között. A vércsoport és a később kialakuló sztrók közötti kapcsolat sokkal gyengébb volt, mint amit a korai sztrók esetében találtunk”
– mondta Braxton D. Mitchell, a tanulmány társvezetője és az UMSOM orvosprofesszora.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a megnövekedett kockázat nagyon szerény, és hogy az A vércsoportúaknak nem kell aggódniuk a korai sztrók miatt, és nem kell extra szűréseken vagy orvosi vizsgálatokon részt venniük ezen eredmény alapján.
„Még mindig nem tudjuk, hogy az A vércsoport miért jár magasabb kockázattal, de valószínűleg a véralvadási faktorokhoz, például a vérlemezkékhez és az ereket bélelő sejtekhez, valamint más keringő fehérjékhez van köze, amelyek mind szerepet játszanak a vérrögök kialakulásában”
– fogalmazott Dr. Kittner.
Korábbi tanulmányok szerint az A vércsoportúaknál valamivel nagyobb a kockázata annak, hogy a lábakban mélyvénás trombózis néven ismert vérrögök alakulnak ki.
„Egyértelműen több követéses vizsgálatra van szükségünk, hogy tisztázzuk a megnövekedett stroke-kockázat mechanizmusait”
– tette hozzá.
A vizsgálat egyik korlátja az volt, hogy a résztvevők között viszonylag kevés volt a változatosság. Az adatok a Early Onset Stroke Consortiumból származnak, amely 48 különböző tanulmány együttműködéséből áll Észak-Amerikában, Európában, Japánban, Pakisztánban és Ausztráliában. A résztvevők mintegy 35 százaléka nem európai felmenőkkel rendelkezett.
„Ez a tanulmány fontos kérdést vet fel, amely mélyebb vizsgálatot igényel annak feltárására, hogy a genetikailag előre meghatározott vércsoportunk milyen szerepet játszhat a korai stroke kockázatában”
– mondta Mark T. Gladwin, MD, az UM Baltimore orvosi ügyekért felelős ügyvezető alelnöke.
„Ez rámutat arra, hogy sürgősen új módszereket kell találnunk arra, hogy megelőzzük ezeket a potenciálisan pusztító eseményeket a fiatalabb felnőtteknél.”
Nyitókép: Shutterstock
