Ő volt Amelia Earhart előtt a repülés női úttörője
Harriet 1875-ben született Michiganben, ahol egy farmon élt, majd családjával San Franciscóba költözött. Mint sok kislánynak, neki is az volt az első álma, hogy színésznő legyen, és a középiskola után a színpadot tűzte ki célul. Harriet feltűnő szépségének köszönhetően modellkedni kezdett, és egy kisebb filmszerepet is kapott, de gyors észjárása és éles elméje bizonyította, hogy igazi hivatása a kamera mögött, íróként van.
Az 1900-as évek elején Harriet a nyugati parti helyi újságoknál dolgozott, mielőtt New Yorkba költözött volna, hogy színházi kritikusként és fotóriporterként dolgozzon, ami akkoriban két nagyon férfias szakma volt. Harriet az új technológiák iránti természetes szenvedéllyel született, és ő volt az egyik első újságíró, aki átvette az írógép használatát.
New Yorkban az élet a társasági eseményekről és utazásokról szólt. Míg Harriet kortársai anyagilag a férjétől függtek, vagy otthon maradtak, ő saját lakást tartott fenn, és gyakran látták dohányozni és a városban száguldozni feltűnő sárga autójában.
Repülés iránti rajongása egy 1910-es nemzetközi repülőversenyről szóló, véletlenszerű munkamegbízás során kezdődött. Itt találkozott későbbi legjobb barátnőjével, a kalandvágyó, harmincas Matilde Moisant-tal. Matilde családjának volt egy repülőiskolája Long Islanden, az újságíró fejében pedig elkezdtek forogni a fogaskerekek, és úgy gondolta, hogy a repüléstanfolyamból érdekes cikk születhet.
Mindössze négy hónappal és harminchárom leckével később, 1911-ben Harriet lett az első nő, aki Amerikában pilótaengedélyt kapott. Matilde hamarosan követte, és ő lett a második.
Közvetlenül a jogosítvány megszerzése után Harriet elegáns, lila szatén repülőruhát terveztetett, amelyet antik ékszerekkel és magas fűzős csizmával párosított. Újságírói kapcsolatai révén a média kedvence lett, és a sajtó a China Doll becenevet adta neki, amely inkább karcsú termetére, kék szemére és világos bőrére, mint repülői karrierjére összpontosított. Bár a férfi pilóták nem részesültek ilyen tárgyiasításban, ő mégis kihasználta népszerűségét, és gyakran keresték fel a jövedelmező, nagy érdeklődésre számot tartó, látványos eseményekre.
Harriet újságrovatát arra használta, hogy más nőket is bátorítson e vakmerő szakma választására, „gyümölcsöző foglalkozásként" jellemezve azt. Azt mondta:
„A férfi pilóták azt a benyomást keltették, hogy a repülés nagyon veszélyes munka, olyasmi, amire egy közönséges halandónak álmában sem szabadna vállalkoznia. De amikor láttam, milyen könnyedén kezelik a gépeiket, azt mondtam, hogy én is tudok repülni. A repülés finom, méltóságteljes sport a nők számára, egészséges és serkentő az elme számára, és nincs ok a félelemre, amíg az ember óvatos".
Ha a repülés nem volt valakinek való, akkor azt szorgalmazta, hogy a nők tanuljanak meg vezetni és autót javítani.
Harriet éjjel-nappal repülőversenyeken indult országszerte, megmutatta tehetségét, és egy-egy fellépésével több ezer dollárt keresett. 1911 végén felkérték, hogy vegyen részt Francisco Ignacio Madero elnök beiktatásán Mexikóvárosban. Itt jött Harrietnek az az ötlete, hogy átrepülje a La Manche-csatornát.
Bár a távolság ma már nem tűnik nagynak, a La Manche-csatorna vagy bármely nagyobb víztömeg átrepülése abban az időben a repülési bravúrnak számított; a korabeli repülőgépek nem arról voltak híresek, hogy különösen megbízhatóak vagy biztonságosak lennének. Nem volt radar vagy GPS a helyzetünk követésére, a földdel való kommunikáció a legjobb esetben is csak kezdetleges volt, navigációs segédeszközök nem léteztek, és a gondolat, hogy a legkorábbi repülőgépek közül a legkorábban egy nyílt óceán felett letérhetünk az útról, rendkívül veszélyes volt.
Olyannyira, hogy Harriet barátja és pilótatársa, Gustav Hamil felajánlotta, hogy az életéért való aggódásból vállalja helyette a repülést, és még a lila kezeslábasát is felveszi, hogy az újságírókat becsapja. Mivel Harriet sosem menekült a kihívások elől, visszautasította a férfi ajánlatát, és minden incidens nélkül teljesítette a repülést, így ő lett az első nő, aki 1912-ben sikeresen átrepülte a La Manche-csatornát. E hatalmas teljesítmény ellenére a bravúrt beárnyékolta a Titanic elsüllyedése, amely egy nappal korábban történt, és a címlapokat uralta.
Harriet ügyesen kezelte a médiát, és írói képességeinek, valamint nőiességének köszönhetően hét forgatókönyvet írt, amelyekből némafilmes rövidfilmek készültek, és számos magazin címlapját díszítették. A márkaépítés királynőjeként folytatta a védjegyévé vált „lila ruhás” uralkodást, és egy új, szőlőből készült üdítő, a Vin Fizz arca lett.
1912. július 1-jén Harriet pörgős élete és káprázatos, rövid életű repülős karrierje véget ért, amikor a Massachusetts állambeli Bostonban megrendezett éves repülőtalálkozón végrehajtotta utolsó repülését. A repülőgép 1000 láb magasan az égben váratlanul előrebillent, és Harriet katapultált az üléséből, 37 éves korában pedig a mélybe zuhant és meghalt. A szüleinek írt, lepecsételt titkos üzenetében, amelyet utólag találtak meg, azt írta:
„ha a legrosszabb történik, örömmel fogom fogadni a sorsomat”.
Nyitókép: Getty Images
