Túlzottan felvilágosult, szexmentes, de nyomokban szerethető volt az új Szex és New York

A tavalyi év egyik legnagyobb szenzációja volt a Szex és New York felélesztése, hónapról hónapra csepegtették az infókat, hogy ki tér vissza és ki nem (Kim Cattrall háborúskodása és Willie Garson halála némileg beárnyékolta a produkciót), és a forgatásról is rendszeresen érkeztek rajongói lesifotók. A decemberi premiert azonban már jóval mérsékeltebb lelkesedéssel néztük végig – itt írtunk az És egyszer csak... bemutató két epizódjáról.

Az új barátnők kérdése

A készítők belengették, hogy Nicole Ari Parkert fogják az eredeti szereplők triójához hozzácsapni, a Samantha után maradt űrt pótolandó. Bár Ari Parker karaktere, Lisa valóban feltűnt, korántsem kapott a híresztelésekhez méltóan fontos szerepet. Sőt, úgy tűnik, Carrie, Miranda és Charlotte is a saját, jelenlegi élethelyzetéhez megfelelően választott egy-egy új barátnőt, akik körülbelül egyforma fontossággal jelentek meg.

Vagyis épp, hogy jelentéktelenségükkel elvesztek: a tipikus kiegészítő karakterek semlegességével maradtak jelen végig, akiknek alig tudtunk meg valamit az életéből, és kizárólag azért voltak jelen, hogy megerősítsék a főhősöket egy-egy döntésükben. És persze, hogy színesítsék a felhozatalt: az eredeti sorozatot rengeteg kritika érte a diverzitás teljes hiánya miatt, így érkezett három gyönyörű, sikeres és magabiztos, színesbőrű nő.

Seema ötvenes szingli, akárcsak Carrie, akivel együtt próbálják keresni a helyüket az online randizás világában. Lisa gazdag műkedvelő helikopteranyuka, akit már a sorozatban is "black Charlotte"-ként neveztek – és tényleg az, Nya pedig Miranda új, emberi jogi harcos énjéhez illő jogi professzor. Ez viszont sokkal töredékesebbé tette a dinamikát, és még ha életszerű is, hogy idővel változik a baráti körünk, mégis, a három nő szövetségére épülő sorozatban furcsa volt látni, hogy egy randi után Carrie a néhány hónapja megismert Seemát hívja fel szívesebben Mirandáék helyett.

Túltolt píszí

És ha már a diverzitásnál járunk: az És egyszer csak... egyik legnagyobb gyengesége a szinte már karikatúraszerűen túltolt polkorrektsége. Természetes, hogy húsz év elteltével mások az elvárások egy sorozatot illetően, ami az egyenjogúságok és mások tiszteletét illeti, ám ha tényleg ilyenek a New York-i értelmiség mindennapjai, akkor bizony bajban vagyunk. A három barátnő folyamatosan retteg a cancel culture rémétől, hogy bármit mondanak, a társadalom páriái lesznek. Napjaink egyik legproblémásabb társadalmi kérdése épp a cancel culture, amit viszont érdemesebb lett volna összetettebb módon megmutatni.

Így csak annyit láttunk, hogy ezek az egyébként művelt, okos, tájékozott és nem kirekesztő nők csetlenek-botlanak a szavaikkal a "mai fiatalok" előtt.

És egyszer csak eljött az utolsó rész – spoilerekkel folytatjuk!

Aztán az évad közepefelé Carrie randizós élete újraindult, és ezzel közelebb kerültünk az eredeti sorozat hangulatához. Persze, az eltelt két évtized és a csalódás Carrie-t is sokkal bizonytalanabbá és biztonságkeresőbbé tette, ezért a választása egy szintén özvegy, kedves, rendes tanárra esett. Hol vannak már a menő politikusok, motoros írók és egyéb menő arcok, akiket a harmincas éveiben vitt haza? Persze azért a visszafogott romantikázás mellett itt is kerültek elő bizarr és vicces dolgok: ahogy a korábban említett politikus azt szerette volna, hogy Carrie lepisilje, a tanár véletlenül lehányta, miután mindketten túl sokat ittak, hogy oldják a házastárs halála utáni első randi kínos feszültségét.

Charlotte gyerekeivel való küzdelme a gengersemlegessé coming outolt Rock "they mitzvah"-jában csúcsosodott ki, aki nem volt hajlandó részt venni a szertartáson, így Charlotte maga vált a 13 éveseknek szánt ceremónia főszereplőjévé. Belső motivációk és érzések tekintetében róla tudjuk meg a legkevesebbet a tíz rész során.

Az évek és az évad alatt Miranda volt az, aki a legnagyobbat változott: félredobta a házasságát (ami a jelek szerint már évek óta halott volt), hogy a szintén gendersemleges Che-vel (Sara Ramirez) lovagoljon el a naplementébe – vagyis jelen esetben Hollywoodba. Több döntése is furcsának tűnt a részek során, olyan "nem mirandásnak", mi is hiányoltuk a régi cinikus, racionális karaktert. Ám a fináléban elég jó védőbeszédet adott elő az egykori vállalati ügyvéd. Miután Carrie felrótta neki, hogy de hát ő már száz éve ismeri, Miranda kifakadt:

"És? Akkor már nem változhatok egy kicsit sem? Vagy nagyot? Vagy nem változhatok vissza megint, ha úgy tetszik? Muszáj a saját merev szabályaimat követnem, amíg meg nem halok?"

Mindez a nézőnek is szólt: miért várjuk el, hogy húsz évvel és egy tönkrement házassággal később is ugyanolyan döntéseket hozzon? Mire végre a megszokott, korábbi pimasz stílusban a vécéről előkerülő transznemű rabbi fogalmazza meg, hogy akármi is a bajuk, oldják meg, mert egy kívülállónak is tök egyértelmű, hogy ugyan a barátságok időnként kihívások elé állítják az embert, mégis különleges, ami köztük van – egy üzenet, ami az eredeti szériában is végig hangsúlyosabb volt, mint a helyes pasik. De azért azt se felejtsük el, hogy két évtizeddel ezelőtt Hamupipőke cipője a másik lábon volt: a 6. évadban épp Miranda szegezett gonosz kérdéseket Carrie-nek, amikor az bejelentette, hogy Párizsba költözik az orosz szerelmével. "Mit fogsz ot csinálni? Croissant-t enni?"

De hová lett Aidan?

A tavalyi év során belengetett visszatérő színészek névsorában ott volt Carrie no. 2. szerelmét alakító John Corbett is, így részről részre egyre izgatottabbá válva vártuk, hogy mikor tűnik fel a szexi bútorkészítő, és vajon újra nála vigasztalódik-e majd a főhősünk. De Aidan nem volt sehol! Aztán ahhoz képest, hogy a házassága alatt Carrie a nem túl jól sikerült második mozifilmben milyen simán megcsókolta Aident, az évad utolsó részében már nehezebben vette rá magát, hogy elcsattanjon az első, özvegysége utáni csók is azzal a bizonyos "biztonságos" tanárral. Bár Corbett azt nyilatkozta, hogy több részben is szerepel majd, már ott gyanúsnak kellett volna lennie, hogy nem volt ott a premierbulin, és végül egyetlen pillanatra sem tűnt fel. Vajon ez a készítők szándékos félrevezetése volt, vagy a színész magánakciója, hogy fürdőzhessen egy kicsit a show-t övező szenzációban?

Bye-bye Big

Bár már hónapokkal ezelőtt kiszivárogtak a fotók, ahogy Big és Carrie Párizsban andalognak, az előbbi karakter alakítója, Chris Noth a premier után kipattant szexbotránya miatt a készítők kénytelenek voltak kivágni a sorozat egyik főszereplőjének, Carrie nagy szerelmének utolsó jelenetét a záróepizódból. Ami ráadásul azért is jött ki különösen rosszul, mert épp Big hamvait szórta szét a Szajnában, az "ő hídjuknál". A korábbi tervek szerint visszaemlékezéseket is láthattunk volna a párosról, így talán több értelmet és súlyt kapott volt a helyszín, persze attól még fájdalmas volt a látvány, ahogy Carrie nagyestélyiben, egy Eiffel-torony alakú retikülből útjára engedte a hamvakat. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az egész botrány még hamarabb kiderül, legalább megkíméltek volna bennünket Mr. Big halálának szívszorító látványától.

A jövő azonban biztató, és minden sötét tónus ellenére pozitív felhanggal zárult az évad, melyről egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy az utolsó-e. Carrie saját podcastot kapott, és a jelek szerint képernyőn kívül, de újra találkozott Samanthával, Miranda szerelmes, Charlotte pedig talán egy kicsit megpróbálta mérsékelni a családjával szembeni elvárásait, hogy úgy fogadja el őket, ahogy vannak.

Bónuszként pedig a záró pillanatokban Carrie végre egy szenvedélyes csókot is kapott a podcastproducerétől – vajon ez valaminek a kezdete?

Összességében pont ugyanaz volt a probléma az És egyszer csak...-kal, mint az összes többi felélesztett sikersorozattal: hogy nem lehet húsz évvel később pont ugyanonnan folytatni. Az eredeti széria óriási elvárásokat épített fel bennünk: az HBO-s sorozat már a maga korában is legendássá vált korszakalkotó, szabadszájú, bicskanyitogató stílusával – gondoljunk csak bele, hogy néhány évvel azelőtt még a Szomszédokat néztük, mennyire más világ volt ez! Persze a készítők is tudták ezt, ezért körülbelül mindent megváltoztattak a felélesztett részekre: a harmincasból ötvenessé váló barátnők körül megkomolyodott az élet, és ezáltal a korábban alapvető pimasz hangvételnek is már csak a nyomait láthattuk, a szex is szinte teljesen kiveszett, és csak a New York maradt. De még így is jó volt nézni, és jó volt tudni, hogy alakult a barátnők sorsa az elmúlt évtizedekben, az viszont eléggé valószínű, hogy a sorozatok Hall of fame-jébe az új széria nem fog bekerülni, az eredetivel ellentétben.

Nyitókép: HBO