Két vízben gazdag exobolygót találtak egy közeli csillag körül
Az exobolygók kutatásai során az egyik lefontosabb kérdés, amit a szakértők feltesznek, hogy van-e rajtuk folyadék. Nemrégiben egy közeli csillagot elemeztek, mely körül két, vízben gazdagnak tűnő világ kering. Alábbi cikkünkben ezek tulajdonságaival foglalkozunk.
A két Föld-szerű planéta — vagyis exobolygó — a Kepler-138c és a Kepler-138d. Mivel az ilyen égitestek általában nagyon messze vannak a galaxisunkról, így gyakran sok kutatómunkát és aprólékos megfigyelést igényel a tulajdonságaik meghatározása. Összetételüket a bevett módszer alapján két mérés eredményeiből állapítják meg.
A fő csillagjukat folyamatos megfigyelés alatt tartva a csillagászok és a különböző szerkezetek ki tudják mutatni, hogy a bolygó mekkora részt takar el a fényből. Ez megadja az exobolygó méretét, így a sugarát is. Folytatásképp azt az apró kilengést tanulmányozzák a csillagon, melyet a bolygó gravitációs kölcsönhatása gyakorol rá.
A számítás eredményének az amplitúdójából megtudhatják, hogy mekkora tömegű az exobolygó. Végezetül ebből a két adatból már könnyedén meg lehet állapítani az égitest sűrűségét. Ezeket az elemzéseket természetesen a Kepler-138c és a Kepler-138d esetében is elvégezték.
Mint kiderült, a Kepler-138c sugara 1,51-szerese a Földének, tömege pedig 2,3-szorosa. A Kepler-138d esetében már 2,1-szeres tömegkülönbségről lehet beszélni, sugara pedig nagyjából ugyanakkora, mint a társáé. Mindez azt jelenti, hogy a sűrűségük hozzávetőlegesen 3,6 gramm/köbcentiméter.
Viszonyításképp a Naprendszerben a Föld számít a legsűrűbbnek a maga köbcentiméterenként 5,5 grammjával, a Szaturnusz pedig a másik véglet, hiszen csupán 0,69 gramm/köbcentiméter a sűrűsége. A szóban forgó Föld-szerű égitestek a megfigyelt planéták közül legközelebb az Europa nevű jégholdhoz állnak (3,0 gramm/köbcentiméter).
A kutatás szerzőinek modellje alapján az exobolygó felületét hozzávetőlegesen 50 százalékban víz boríthatja, és nagyjából 2 ezer kilométeres mélységig terjed le. Fontos azonban megjegyezni, hogy fő csillagjuk közelsége miatt a légkörük és a vizeik sokkal forróbbak, mint a Földön megszokott hőmérséklet.
„A Kepler-138c és a Kepler-138d légkörének hőmérséklete valószínűleg a víz forráspontja fölött van, és arra számítunk, hogy ezeken a bolygókon vastag, sűrű, gőzből álló légkör van. Csak e gőzlégkör alatt lehet potenciálisan folyékony víz nagy nyomáson, vagy akár a víz egy másik, nagy nyomáson előforduló fázisában, úgynevezett szuperkritikus folyadékban”
— olvashatjuk a ScienceAlert cikkében a kutatók szavait.
Nyitókép: Shutterstock
