Föld alól kicsapódó láva

Ez a bolygónkon talált legforróbb anyag, mely meghaladta a 2 ezer °C-os hőmérsékletet is

Nemrégiben egy kráter mélyén olyan szokatlan kőzetre bukkantak a kutatók, melynek hőmérséklete teljesen ledöbbentette őket. A lelet hitelességének bizonyítása során alkalmazott módszerek hasznosak lehetnek a következő Apollo-missziók munkálatai során az űrben is.


Az ökölnyi méretű, üvegszerű, fekete kőzetet 2011-ben fedezték fel a kanadai Labrador régióban. Először 2017-ben számoltak be róla egy tudományos folyóiratban, melyből azt is meg lehetett tudni, hogy az anyag hőmérséklete nagyjából 2370 Celsius-fok volt. A területen egy hatalmas kráter található, melyet 36 millió évvel ezelőtt egy meteorit becsapódása okozott. A katasztrófa eredménye egy 28 kilométer nagyságú mélyedés, valamint a szokatlan felszíni körülmények.

Az ottani felszínt — különleges, űrszerű jellemzői miatt — gyakran használják űrkutatási gyakorlatokra. Elsődlegesen azt tesztelik, hogyan lehet összehangolni az űrhajósok és a roverek együttműködését egy másik bolygón vagy a Hold felfedezése során. A véletlenül megtalált leletről megállapították, hogy cirkonokat tartalmaz, vagyis olyan rendkívül tartós ásványokat, amelyek nagy hő hatására kristályosodtak ki.

A k\u0151zetben l\u00e9v\u0151 krist\u00e1lyok diffrakci\u00f3s t\u00e9rk\u00e9pe

Fotó: Diffraction map of crystals within the rock. (Timms et al., EPSL, 2022)

A tanulmányhoz viszont egynél több kőzetre volt szükség, éppen ezért további leletek után kezdtek nyomozni az adott régióban, próbálkozásuk pedig sikerrel zárult, hiszen nem sokkal később négy kőzetre bukkantak. Az eredményeknek köszönhetően a szakértők pontosabb képet kaphattak azzal kapcsolatban, miként hevült fel a talaj a becsapódás következtében. Az április 15-én közzétett adatok megerősítették az első felfedezés rekordhőmérsékletét.

A szóban forgó anyag mellett egy úgynevezett reidit nevű ásványra is rábukkantak, mely jellemzően akkor képződik, amikor a cirkonok magas hőmérsékletnek és nyomásnak vannak kitéve. Megállapították, hogy a becsapódás során 30 és 40 gigapascal közötti nyomás alakult ki.

Az adatok mindezek után felhasználhatók lesznek az űrkutatásban, valamint a Föld többi kráterének vizsgálatai során is, hasonló módszerek pedig kiválóan segítik majd az Apollo-missziók résztvevőit a jövőben.

„Ez előrelépés lehet abban, hogy megpróbáljuk megérteni, hogyan változtatta meg a kőzeteket a becsapódási kráterek az egész Naprendszerben"

— olvashatjuk a szakértők szavait a ScienceAlert cikkében.