Egy spirálgalaxisról készített kép (illusztráció)

A galaxisunk lassan ledobja spirálkarjait — ilyen formája lesz a jövőben

A különböző galaxisok formái nagyon eltérők lehetnek, ennek okára pedig egészen mostanáig nem találtak egyértelmű magyarázatot. Most egy kutatócsoport egy szimuláció segítségével pontos adatok birtokába juthatott, ami segíthet megérteni a spirálgalaxisok fejlődésének szegmenseit.


Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy elsődlegesen két különálló csoportot lehet megnevezni a galaxisok kinézete alapján. Vannak a miénkhez hasonló spirálgalaxisok, melyek karszerű nyúlványaik miatt kerültek ebbe a kategóriába — olvashatjuk a ScienceAlert cikkében —, a másikba pedig sokkal kisebb, pacának tűnő társaikat sorolták.

A szakértők egészen idáig nem tudták, mitől függ a galaxisok formája. A munkálatokhoz az EAGLE (Evolution and Assembly of GaLaxies and their Environments) nevű projektet használták. Ez egy olyan szimuláció, mely a galaxisok születését és a fejlődésüket elemzi. A kutatók később egy algoritmust tanítottak be arra, hogy felismerje a megfigyelt jelenségeket pusztán a formájuk alapján.

Az adatgyűjtési időszakban hozzávetőlegesen 20 ezer galaxist azonosítottak. Joel Pfeffer csillagász így nyilatkozott a kapott eredményekről:

„Felfedeztük, hogy néhány különböző dolog történik, amikor sok galaxis tömörül egymás mellé. A galaxisok spirálkarjai nagyon törékenyek, és ahogy a galaxishalmazok nagyobb sűrűsége felé haladunk, a spirálgalaxisok kezdik elveszíteni a gázukat. Ez a gázveszteség azt eredményezi, hogy ledobják a spirálkarjukat és lencse alakúvá válnak.”

Egy kis videós ismertető a különböző galaxisformákról: 

Mindemellett egy másik folyamatot is megneveztek, ami szintén fontos szerepet játszik a témakörön belül. Ez nem más, mint az összeolvadás. A neurális hálózat homályosabb galaxisokat is azonosított a tér kisebb sűrűségű régióiban. Ezek akkor jelentkeznek, amikor olyan galaxisok egyesülnek, amelyek középpontjában egy-egy szupermasszív fekete lyuk áll.

Ezek a lyukak az egyesülés során egy galaxismagot alkotnak, amely úgynevezett visszacsatolást biztosít. Az ezekből származó erőteljes szelek és a sugárzás átrobbantja a galaxist és eltávolítja a körülötte lévő intergalaktikus gázt, amely egyébként feltöltené a galaktikus gázt, tehát a végeredmény ugyanúgy a spirálkarok lebomlása.

A csillagászok meglátásai szerint az EAGLE pontosan rekonstruálta az univerzumban létrejövő kapcsolatokat. Ez az első olyan kutatás, mely teljes képet fest a galaxisok alakképződésének körülményeiről.

Nyitókép: Unsplash/Arnaud Mariat