Mi határozta meg a rokokó stílust a festészetben?
A rokokó stílusban sokkal több rejtőzött, mint azt a leghíresebb művek alapján elképzeli az ember. Többek között előtérbe állították a vallást, az erkölcsöt, és a hétköznapi eseményeket is. De miket jelentett még és milyen alapelvek határozták meg? Alábbi cikkünkben a stílus öt alappillérét kerestük meg.
1. A hétköznapi élet ábrázolása
A rokokó egyik legfőbb tulajdonsága, hogy a leghétköznapibb eseményeket jelenítették meg a művészek. François Boucher a hétköznapok modernizálásában jeleskedett, művei pedig a gazdag arisztokrácia számára is érdekesek és keresettek voltak. Korábban nem sok ábrázolás készült a szegénysorban élő társadalomról, ugyanis a tehetősebb embereket nem érdekelték mások nyomorúságai, a gyönyörű és részletes ábrázolás azonban eljutott az előkelő családokhoz is.
A Cardin Le Bénédicité című mű egy polgári család háztartását jeleníti meg, ahol az anyuka rá akarja bírni gyermekeit, hogy vele együtt mondják el az imádságot. A művésznek a realizmusa és részletgazdagságra való törekvése is világhírű. Ez a fajta élethűség tökéletesen elhiteti a nézővel, hogy a festő jelen volt a szobában az események alatt. Chardin gyakran reflektált a csendéletfestészetre is műveiben, a gyümölcsöket és a virágokat pedig természetesen a lehető legnagyobb pontossággal és szabályszerűséggel vitte vászonra.
2. Vallásosság
Ha a francia rokokó művészetét nézzük, akkor nem sok ábrázolását láthatjuk a katolikus hitvilágnak. Persze az emberek jártak templomokba és elámultak egy-egy gyönyörű freskó láttán, szabadidejükben mégsem ilyen téma foglalkoztatta őket. Természetesen a kivétel erősíti a szabályt, hiszen olyan remekművek származnak ebből az időszakból, mint például Battista Tiepolotól — olasz rokokó művésztől — A szeplőtelen fogantatás című alkotása. A képen azért szerepel ennyi részlet, ugyanis a festő a rózsafüzér tényleges intézményét epikus meseként közvetíti.
A lépcső tetején Szent Domonkos rózsafüzéreket osztogat azoknak, akik a földi birodalom fájdalmától meg akarnak szabadulni, és a vallásgyakorlás útján a túlvilágra áhítoznak. Létezik egy olyan elmélet, mely szerint ezzel a freskóval az egyház próbálta visszacsalogatni a híveket a reformáció után.
3. A hétköznapok dramatizálása
Chardinnal ellentétben Jean-Baptiste Greuze dramatizálni kezdte a mindennapokat. Művei bebizonyítják azt, hogy a gazdagok abban az időben kifejezetten szórakozni akartak, elsődlegesen a szegényebb emberek nyomorán. A Törött tojás című műben egy családi balhé figyelhető meg. A szétszórt, törött tojásokon keresztül egy metafora van megfogalmazva, amelyet az arisztokraták a maga botrányosságában szórakoztatónak találtak.
4. Portrék
Rosalba Carriera munkásságát elsődlegesen a finomság jellemzi, valamint az, hogy pontosan figyelt a színek keveredésére és az apró részletekre. Portréin ez úgy nyilvánul meg, hogy semmilyen módszerrel nem idealizálta az alanyait. Képei a realisztikus és az ideális formák egyensúlyát képviselik, ennek eléréséhez pedig nyilvánvaló, hogy korlátozott palettát használt.
5. Keserűség megjelenítése
„Nincsenek sallangok, nincs cukormáz, csak a felsőosztálybeli élet nyers igazsága”
— olvashatjuk a The Collector cikkében.
William Hogarth nőkről készült képei szinte minden esetben nyomorúságot fejeznek ki. Mindig szomorúnak festette meg a nő karaktereket, ha mégse voltak azok, az csupán a vihar előtti csend állapota lehetett valami tragikus esemény előtt.
Nyitókép: Instagram/greuzejeanbaptiste
- 4+1 színházi előadás, amit nagyon várunk idén - IN ›
- Hét művész szenvedélyes alkotása szerelméhez - IN ›
- Elárverezik Frida Kahlo önarcképét - IN ›
- Kiállítják Klimt ellopott és 23 évig rejtve maradt festményét - IN ›
- 5 szicíliai kisváros, ahol még tudják, mi a dolce vita - IN ›
- A stílusáért legtöbbet guglizott sztár nem más, mint... - IN ›
