Apa, nyakában kisfiával, fehér háttér előtt

Az apák és a gyermekek depressziója összefügg, függetlenül a genetikai rokonságtól

A serdülőkori depresszió és viselkedési problémák száma egyre nő, és az apai depresszió hozzájárulhat ehhez a növekedéshez, függetlenül attól, hogy az apák és a gyerekek genetikailag rokonok-e.

„Sok kutatás a biológiailag rokon családokon belüli depresszióra összpontosít. Most több információ válik elérhetővé az örökbefogadó családok és a vegyes családok esetében”

– mondta Jenae Neiderhiser, a Társadalomtudományi Kutatóintézet társfinanszírozott oktatója és a Penn State pszichológia, valamint az emberi fejlődés és családtudományok elismert professzora.

A Penn State és a Michigan State egyetem új kutatásában a szülők és serdülő gyermekeik közötti genetikai rokonságban természetesen előforduló változásokat vizsgálták a Nonshared Environment in Adolescent Development (NEAD) tanulmányhoz asszisztáló 720 családban, amelyeknek több mint felében nevelőszülők vettek részt, számol be róla a Medical Xpress.

Az anyák, az apák és a gyermekek egyenként válaszoltak a depressziós tüneteket, a viselkedést és a szülő-gyermek konfliktust mérő kérdésekre. A kutatók ezután egy sor modellben vizsgálták az apai depressziós tünetek és a gyermek viselkedési tünetei közötti kapcsolatot.

Apa fi\u00e1val vid\u00e1man

Fotó: Unsplash

Neiderhiser és Alex Burt, a Michigan State klinikai tudományok professzora kollégáikkal együtt azt találták, hogy az apai depresszió összefüggésbe hozható a serdülőkori depresszióval és viselkedési problémákkal, függetlenül attól, hogy az apák és gyermekeik genetikai kapcsolatban álltak-e egymással.

„Az eredmények egyértelműen a depresszió és a viselkedés környezeti átvitelére mutattak rá az apák és a gyermekek között. Ezenkívül továbbra is láttuk ezeket az összefüggéseket a „vegyes” családok egy alcsoportjában, ahol az apa biológiai kapcsolatban állt az egyik résztvevő gyermekkel, de a másikkal nem, ami fontos megerősítése volt az eredményeinknek. Azt is megállapítottuk, hogy e hatás nagy része a szülő-gyermek konfliktus függvényének tűnt. Az ilyen jellegű eredmények tovább gyarapítják a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a szülő-gyermek konfliktus a serdülőkori viselkedés környezeti előrejelzőjeként szerepet játszik”

fogalmazott Burt, aki a 2000-es évek eleje óta dolgozik együtt Neiderhiserrel a projektekben.

Neiderhiser szerint, bár az eredményekre számítottak, azt is gondolták, hogy a gyerekek viselkedésére és depressziójára gyakorolt hatás nagyobb lesz a genetikailag rokon szülő-gyerek párok esetében.

„Jó lenne több vizsgálatot végezni a mostoha és vegyes családokkal kapcsolatban. Ezek általában egy alulhasznosított természetes kísérletnek számítanak, amelyből többet tanulhatnánk, hogy segítsen szétválasztani a környezeti tényezők és a genetika családokra gyakorolt hatásait”

tette hozzá.

Nyitókép: Unsplash