Minden nap csináljuk, és nem is sejtjük, mennyi előnnyel jár

Nézzünk végig a buszon vagy a villamoson utazás közben, minden korosztályból látni fogunk telefonáló vagy tabletező embereket. Ritkán látni olyanokat, akik egyszerűen csak a gondolatokba merülve néznek ki a fejükből.

Mindannyian megfigyelhettük már azt is, hogy az emberek másokkal való étkezés közben, autóvezetés közben, valamint társaik és/vagy családtagjaik jelenlétében is telefonálnak. Az információk elérhetőségének és túlterheltségének korában úgy tűnik, hogy mindenki FOMO (fear of missing out) és/vagy erős függőséget érez az elektronikus eszközök iránt.

Vajon lehet-e további oka annak, hogy a tizenévesek, felnőttek, középiskolások, sőt a kisgyermekek is az elektronika felé fordulnak várakozás közben? Hatano és társai nemrégiben megjelent tanulmánya segít rávilágítani egy további tényezőre.

Azt találták, hogy kultúrákon átívelően az egyének következetesen alábecsülik, hogy mennyire élvezetes és lekötő lehet az egyszerű gondolkodás. Egy Japánban és az Egyesült Királyságban élő egyetemi hallgatókkal végzett vizsgálatsorozatban a résztvevők értékelték az egyszerű gondolkodással kapcsolatos várt élvezet és elkötelezettség szintjét, majd a várakozási idő után értékelték a gondolkodással kapcsolatos tényleges élvezet és elkötelezettség szintjét.

E várakozási időszakok alatt a résztvevőknek csak a gondolkodásra volt lehetőségük, nem vihettek magukkal elektronikai eszközöket a várakozási területre, ezenkívül a várakozási területek nem tartalmaztak vizuális vagy auditív stimulációt, derül ki a Psychology Today cikkéből.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a résztvevők örültek a gondolkodásnak. Alábecsülték a gondolkodással járó előnyöket, és úgy tűnt, hogy a várakozási időszak előtt, amely csak a gondolkodást tette lehetővé, az elektronikát nem, a gondolkodás averzívnek számított.

Miért váltunk tehát idegenkedővé a várakozástól és az egyszerű gondolkodástól? Úgy tűnik, hogy alábecsüljük a gondolkodással járó pozitívumokat. A gondolkodás, mint tudjuk, magában foglalhatja a problémamegoldást, a célmeghatározást és számos más kreatív feladatot. Ezek közül egyik eredmény sem olyan unalmas, mint ahogyan azt mi gondoljuk. Éppen ellenkezőleg, ezek az eredmények rendkívül produktívak és kielégítők lehetnek.

Talán itt az ideje, hogy a szülők és a pedagógusok megtanítsák a gyerekeket arra, mennyire fontos odafigyelni a gondolatokra. Jobb példaképeknek kell lennünk, és le kell tennünk a saját telefonunkat, amikor lehetőségünk van egyszerűen várni és gondolkodni. Biztosítanunk kell ezeket a lehetőségeket mind magunk, mind gyermekeink számára.

Bár a Hatano-ék tanulmánya fontos kérdést vet fel, munkájuknak voltak korlátai. A jövőbeli vizsgálatokban fontos lesz tudni, hogy mi a szabad gondolkodás tartalma várakozás közben. A Hatano-tanulmány ezt nem mérte.

Másodszor, a kutatás nem azonosította pontosan, hogy az egyének miért becsülik alá a gondolkodás előnyeit. Ezzel a kérdéssel különböző korosztályok, nemek és kultúrák között kellene foglalkozni. Addig is, próbáljunk meg egyszerűen gondolkodni, amíg várakozunk.

Nyitókép: Shutterstock