Göndör hajú, vidám nők a tengerparton

Fontos funkció betöltése miatt alakult ki a göndör haj

A tudósok még mindig nem igazán értik, miért az ember az egyetlen faj, amelyiknek általában nincs szőrzete, és valamiért mégis egy csomó szőrszál nő ki a testünk véletlenszerű pontjain, például a fejünk tetején, de új bizonyítékok támasztják alá azt az elméletet, hogy a fejbőrünk szőrzete azért alakult ki, hogy segítsen hűvösnek maradni.


Ez a beépített „napvédő” nyilvánvaló előnynek tűnhet, de a tudománynak pontos adatokra van szüksége. Amikor egy hősugárzó próbabábut emberi hajból készült parókával láttak el egy klímakamrában, a kutatók azt találták, hogy a próbabábu nem szívott fel annyi hőt, mint kopaszon.

A kutatók több különböző típusú parókát teszteltek a próbabábun, köztük egyenes hajúakat, laza hullámokat és göndör fürtöket.

Végül a parókák mind hasonlóan viselkedtek a lámpák forró fényei alatt, de a szorosan göndörített haj tartotta leghűvösebben a bábut a fenti nap sugárzásától.

Az eredmények, amelyeket még nem bíráltak el, de nyilvánosan elérhetőek a bioarxiv előzetes publikációs szerveren, azt sugallják, hogy bármilyen típusú akadály a fej tetején csökkenti a Napból származó hőfelvételt, és ezzel együtt az izzadás szükségességét.

Az eredmények azt sugallják, hogy a fejbőrszőrzet a fajunk függőleges testtartására és az egyre nagyobb agyunkra adott válaszként fejlődött ki.

„[A] fejbőr szőrzetének kialakulása (vagy megtartása) optimális egyensúlyt teremthetett a test nagy felületén történő hőveszteség maximalizálása és a fejbőr kis felületén, közvetlenül az agy felett a napfény okozta hőnyereség minimalizálása között. A szorosan göndörített haj további hőbeáramlás-csökkentést biztosíthat a jellemzően egyenes emlősök hajának képességén túl”

– írják a kutatók.

A szorosan göndörített szőrzet egyetlen más vadon élő emlősnél sem előforduló tulajdonság. Nyilvánvaló, hogy van valami az emberi tapasztalatokban, ami előnyben részesíti ezt a típusú fejbőrt.

A tudósok már évek óta feltételezik, hogy a fejbőr szőrzete, különösen a göndör szőrzet, hőszabályozási válaszként fejlődött ki. Az 1988-ban végzett kísérletek azonban azt találták, hogy a kopasz férfiak két-háromszor többet izzadnak, mint a fejbőrszőrzettel rendelkező férfiak. Eleinte ezt arra használták fel, hogy azzal érveljenek, hogy a szőrtelen fejűek jobban tudják hűteni a fejet.

Egy újabb, 2010-es tanulmány azonban azt találta, hogy a kopasz fej egyszerűen több hőt szív el, amely viszont több verejtéket igényel. A mostani kísérletek az elsők, amelyek azt vizsgálják, hogy a fejbőr szőrzete hogyan befolyásolja az ember teljes hőterhelését, nem csak a test izzadási reakcióját.

„Eredményeink megerősítik, hogy a haj a textúrától függetlenül olyan gátként működik, amely csökkenti a test (jelen esetben a fejbőr) hőveszteségét a környezet felé”

– írják a kutatók.

A szorosan göndörített haj azonban nem fekszik laposan, ami azt jelenti, hogy a fejbőr jobban lélegezhet, miközben továbbra is védi a naptól.

A paróka göndörségének növelésével a kísérletezők megállapították, hogy kevesebb izzadságpárologtatásra lett volna szükség ahhoz, hogy a fejbőrből elvezesse a hőt, ezáltal vizet és energiát takarít meg.

A klímakamrában lévő próbabábu természetesen nem teljesen valósághű. További kutatásokat kellene végezni a szabadban, emberi résztvevőkkel, hogy kiderüljön, hogyan fejlődhetett ki a fejbőr szőrzete, hogy természetesebb körülmények között működjön.

Hipotetikus értelemben azonban a jelenlegi kísérlet eredményei alátámasztják azt az elképzelést, hogy az emberi haj a kétlábú életmódhoz való alkalmazkodáshoz fejlődött ki, különösen a forró és száraz régiókban, ahol kevés volt az ivóvíz.

Ebben a környezetben a szakértők szerint a göndör haj lehetővé tehette őseink számára, hogy hosszabb, megerőltető fizikai tevékenységben vegyenek részt, mielőtt friss vízre lett volna szükségük.

Úgy tűnik, talán a nagy páratartalomban a göndör haj mégsem olyan nagy átok.

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock