Miért vágynak a tinédzserek az egyedüllétre?
A magány iránti vágy több részből áll. Először is, ott van az a megszállott igény, hogy magunkba zárkózzunk: legyünk abban a szobában, ami az elménk. Ez az igény, hogy megálmodjunk egy történetet, hogy zenét hallgassunk, hogy olvassunk, gondolkodjunk, talán minden más igénynél nagyobb.
Másodszor, ha nem látjuk értékét annak, hogy unalmas emberek között ülünk, és ha ezt nem csak időpocsékolásnak, hanem egzisztenciálisan is fájdalmasnak éljük meg, akkor nincs okunk arra, hogy ott legyünk. Sok ember számára, beleértve az okos tizenéveseket is, sokkal egzisztenciálisan gazdagabbnak és sokkal megfelelőbbnek érezheti, ha az ember az elméjében van, mint ha tétlen társaságban lenne.
Harmadszor, a magányban világépítés folyik, tanulási, kreatív és építő energia. Ezt a világépítést csak magányban lehet elvégezni, ami a magányt olyan értékessé teszi egy okos ember számára, mint a víz és a levegő.
A szülőknek
A tinédzserek állandóan zárt ajtaja is egy igazságot tükröz, hogy zenét akarnak hallgatni, az interneten szörfölni, fantáziálni, beszélgetni a barátaikkal, bebújni a takaró alá, és, egyszerűen csak egyedül lenni. Magányra vágynak, mert szükségük van rá; ugyanakkor ez egy komolyan veszélyes hely is lehet.
Az okos tinédzserednek szüksége van az egyedüllétre. Ugyanakkor könnyen előfordulhat, hogy ez az elszigeteltség, a szociális távolságtartás és a magány iránti heves igény túl messzire megy. Az egyedüllét értékes, csodálatos és szükséges. Ugyanakkor a rémálmok, az egészségtelen rögeszmék és a sötétség helye is. Ezért szeretnénk majd kicsalogatni az okos tinédzsert a fényre. Lehet, hogy nem akar jönni, lehet, hogy nyavalyog, vagy egyenesen elutasít. De legyünk egy kicsit okosak és egy kicsit hajthatatlanok, és nézzük meg, hogy ki tudjuk-e csábítani az okos tinédzsert az emberek világába.
Ha hallgatag és távolságtartó, amikor kicsalogattuk, és magával akarja vinni a magányát, mintha valójában ki sem mozdult volna a gondolatai szobájából, akkor legyünk olyan megnyerők, amennyire csak tudunk, ami lehet, hogy nekünk is éppoly nehéz lesz, mint neki. Lehet, hogy pontosan olyanok vagyunk, mint ő, és vágyunk a saját magányunkra. Adjunk azét esélyt mindkettőnknek, hogy megnyíljunk egymás felé.
A tiniknek
Nincs recept a magány és a kapcsolatok megfelelő arányának fenntartására. Amit azonban tehetünk, hogy kiteszünk egy fényes neon kijárati táblát az elménkben, ami emlékeztet arra, hogy ki tudunk szállni, és hogy néha-néha ki kellene szállnunk. Nem akarjuk, hogy a magányunk átható és megszakíthatatlan legyen.
A szigorú magány, a mindenáron való egyedüllét követelése mindenféle negatívumhoz vezethet, többek között nagyképűséghez, fájdalmas töprengéshez, az empátiára való képtelenséghez. Természetesen szükségünk van némi magányra: ez az a hely, ahol gondolkodunk, alkotunk és álmodunk. De legyünk óvatosak. Ha nem jövünk fel levegőzni életünk végéig, akkor az elménk szobáját valami börtöncellához hasonlóvá változtatjuk. Ezt meg valószínűleg nem szeretnénk, hogy így történjen.
Nyitókép: Shutterstock
