Erdőtűz, az égen helikopter vizet szállít az eloltáshoz

Évente 30 nappal több erdő éghet le klímavédelmi intézkedések nélkül

Határozott éghajlati intézkedések híján minden kontinensen évente legalább 30 nappal hosszabb ideig lesznek fokozottan tűzveszélyesek az erdők az évszázad végére, mely egyes erdőkre, köztük az Amazonasra nézve sokkal nagyobb veszélyt jelent.

Egy, a Nature Communications című folyóiratban nemrég megjelent kutatás 20 év globális műholdas adatait tanulmányozva megvizsgálta az erdőtüzek és a páranyomáshiány – a légkör nedvességet kiszívó erejének mérőszáma az élő és elhalt növényekből – közötti kapcsolatot. Ez tulajdonképpen azt jelzi, mennyire „szomjas” a levegő.

Az eredmények azt mutatták, hogy a páranyomáshiány egy bizonyos küszöbérték (az erdő típusától függ) felett számos régióban sokkal valószínűbbé válik az erdőtűz. Riasztó módon az éghajlatváltozás növeli azon napok számát, amikor a bolygó átlépi ezeket a kritikus küszöbértékeket, de a globális kibocsátások sürgős csökkentésével minimalizálható a plusz erdőtüzekkel járó napok száma.

Hogyan lesz gyúlékony az erdő

Az erdőtűz ősi, rendkívül változatos jelenség. A tűz négy kulcsfontosságú feltétele a következő:

  • tüzelőanyag: levelek, ágak, gallyak és minden más, ami az erdőben meggyulladhat
  • a tüzelőanyag nedvessége: elég száraz-e a tüzelőanyag ahhoz, hogy elégjen
  • gyújtás: a gyújtáshoz szükséges szikra, például villámcsapás
  • időjárás: olyan körülmények, mint az erős szél és a magas hőmérséklet, amelyek elősegíthetik a tűz terjedését.

Ez a négy folyamat egyfajta kapcsolóként működik, mindegyiknek bekapcsolt állapotban kell lennie ahhoz, hogy tűz üssön ki.

A tüzelőanyag kiszáradása különösen fontos ahhoz, hogy az erdő veszélyesen gyúlékony legyen. Számos kutató talált összefüggést a páranyomáshiány (VPD) és a tűztevékenység között. A VPD azt a különbséget írja le, hogy mennyi nedvesség van a levegőben és mennyi nedvességet képes megtartani a levegő telített állapotban. A levegő telítetté válásakor a víz kondenzálódik, és felhőket vagy harmatot képez a leveleken.

A melegebb levegő több vizet képes megtartani, vagyis a VPD növekszik. A levegő "szomjas" állapotáról akkor beszélünk, amikor a telt és üres levegő közötti különbség nagyobb lesz, vagyis nagyobb az igény (szomjúság) arra, hogy a víz kijöjjön az élő és elhalt növényi anyagból, és kiszárítsa azt. Ez komoly probléma, mivel az éghajlatváltozás a globális hőmérséklet emelkedéséhez vezet.

Erd\u0151t\u0171z

Fotó: Shutterstock

Klímaváltozás és tűznapok

A már említett kutatásban több mint 30 millió műhold felvételt és egy globális éghajlati adatkészletet elemeztek a tudósok, hogy megtalálják a maximális napi VPD-t minden alkalommal és helyen, amikor tüzet észleltek, majd megmérték a VPD és a tűztevékenység közötti kapcsolat erősségét az egyes kontinensek különböző erdőtípusai esetében.

Most először mutatták ki, hogy számos erdőben szoros kapcsolat van a tűztevékenység és a VPD között egy adott napon.

Az eredmények bizonyos VPD-küszöbértékeket mutatnak, amelyek felett az erdőtűz valószínűbb mint sem. A boreális erdőkben (túlnyomórészt észak-európai és amerikai tűlevelű erdők) például ez a küszöbérték 0,7-1,4 kilopascal (a nyomás mértékegysége), a szubtrópusi és trópusi erdőkben, mint például az Amazonas, viszont drámaian megemelkedik, 1,5-4,0 kilopascalra. Vagyis Borneó és Szumátra trópusi erdeiben a levegőnek sokkal szomjasabbnak kell lennie ahhoz, hogy tűz keletkezzen, mint Kanada lucfenyőiben, fenyőiben és vörösfenyőiben.

A tudósok megvizsgálták az alacsony és a magas kibocsátásra vonatkozó forgatókönyveket is, és azt találták, hogy a kockázatok sokkal nagyobbak, ha nem sikerül megfékezniük a kibocsátást.

Ha az emberiség továbbra is folytatja az üvegházhatású gázok kibocsátását, a bolygó várhatóan mintegy 3,7 °C-kal melegszik fel az évszázad végére. A magas kibocsátásra vonatkozó forgatókönyv szerint minden kontinensen vannak olyan erdők, amelyekben évente legalább 30 nappal több lesz a kritikus gyúlékonysági küszöbérték feletti nap. Az alacsonyabb kibocsátásra vonatkozó forgatókönyv szerint, melyben a globális felmelegedést 1,8 °C körülire korlátozzák, minden kontinensen évente még legalább 15 további napon át kell lépnie a küszöböt.

A trópusi Dél-Amerika egyes részein, beleértve az Amazonas vidékét is, mindkét forgatókönyv szerint a legnagyobb növekedés várható az évszázad végére: az alacsony kibocsátású forgatókönyv szerint legalább 90, a magas kibocsátású forgatókönyv szerint pedig legalább 150 nappal több napot.

Kockázatok

A növekvő erdőtüzek súlyos következményekkel jár, példáié a tűz és az újranövekedés destabilizálódása, valamint az erdők által biztosított szén-dioxid-tárolás megzavarása. Egy tavalyi kutatás kimutatta, hogy az amazóniai esőerdők „szénnyelő” szerepe (amely több CO2-t nyel el, mint amennyit kibocsát) máris csökkenőben van.

Az erdőtüzekből származó füst az emberi egészséget is egyre jobban károsítja. A becslések szerint évente több mint 330 000 ember hal meg a füst belélegzése miatt világszerte. Ez a szám a századfordulóra jelentősen megnőhet, különösen Dél-Ázsia és Kelet-Afrika legnépesebb területein.

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock