Egy, a Nature Communications című folyóiratban nemrég megjelent kutatás 20 év globális műholdas adatait tanulmányozva megvizsgálta az erdőtüzek és a páranyomáshiány – a légkör nedvességet kiszívó erejének mérőszáma az élő és elhalt növényekből – közötti kapcsolatot. Ez tulajdonképpen azt jelzi, mennyire „szomjas” a levegő.
Az eredmények azt mutatták, hogy a páranyomáshiány egy bizonyos küszöbérték (az erdő típusától függ) felett számos régióban sokkal valószínűbbé válik az erdőtűz. Riasztó módon az éghajlatváltozás növeli azon napok számát, amikor a bolygó átlépi ezeket a kritikus küszöbértékeket, de a globális kibocsátások sürgős csökkentésével minimalizálható a plusz erdőtüzekkel járó napok száma.
Hogyan lesz gyúlékony az erdő
Az erdőtűz ősi, rendkívül változatos jelenség. A tűz négy kulcsfontosságú feltétele a következő:
- tüzelőanyag: levelek, ágak, gallyak és minden más, ami az erdőben meggyulladhat
- a tüzelőanyag nedvessége: elég száraz-e a tüzelőanyag ahhoz, hogy elégjen
- gyújtás: a gyújtáshoz szükséges szikra, például villámcsapás
- időjárás: olyan körülmények, mint az erős szél és a magas hőmérséklet, amelyek elősegíthetik a tűz terjedését.
Ez a négy folyamat egyfajta kapcsolóként működik, mindegyiknek bekapcsolt állapotban kell lennie ahhoz, hogy tűz üssön ki.
A tüzelőanyag kiszáradása különösen fontos ahhoz, hogy az erdő veszélyesen gyúlékony legyen. Számos kutató talált összefüggést a páranyomáshiány (VPD) és a tűztevékenység között. A VPD azt a különbséget írja le, hogy mennyi nedvesség van a levegőben és mennyi nedvességet képes megtartani a levegő telített állapotban. A levegő telítetté válásakor a víz kondenzálódik, és felhőket vagy harmatot képez a leveleken.
A melegebb levegő több vizet képes megtartani, vagyis a VPD növekszik. A levegő "szomjas" állapotáról akkor beszélünk, amikor a telt és üres levegő közötti különbség nagyobb lesz, vagyis nagyobb az igény (szomjúság) arra, hogy a víz kijöjjön az élő és elhalt növényi anyagból, és kiszárítsa azt. Ez komoly probléma, mivel az éghajlatváltozás a globális hőmérséklet emelkedéséhez vezet.
Fotó: Shutterstock
Klímaváltozás és tűznapok
A már említett kutatásban több mint 30 millió műhold felvételt és egy globális éghajlati adatkészletet elemeztek a tudósok, hogy megtalálják a maximális napi VPD-t minden alkalommal és helyen, amikor tüzet észleltek, majd megmérték a VPD és a tűztevékenység közötti kapcsolat erősségét az egyes kontinensek különböző erdőtípusai esetében.
Most először mutatták ki, hogy számos erdőben szoros kapcsolat van a tűztevékenység és a VPD között egy adott napon.
Az eredmények bizonyos VPD-küszöbértékeket mutatnak, amelyek felett az erdőtűz valószínűbb mint sem. A boreális erdőkben (túlnyomórészt észak-európai és amerikai tűlevelű erdők) például ez a küszöbérték 0,7-1,4 kilopascal (a nyomás mértékegysége), a szubtrópusi és trópusi erdőkben, mint például az Amazonas, viszont drámaian megemelkedik, 1,5-4,0 kilopascalra. Vagyis Borneó és Szumátra trópusi erdeiben a levegőnek sokkal szomjasabbnak kell lennie ahhoz, hogy tűz keletkezzen, mint Kanada lucfenyőiben, fenyőiben és vörösfenyőiben.
A tudósok megvizsgálták az alacsony és a magas kibocsátásra vonatkozó forgatókönyveket is, és azt találták, hogy a kockázatok sokkal nagyobbak, ha nem sikerül megfékezniük a kibocsátást.
Ha az emberiség továbbra is folytatja az üvegházhatású gázok kibocsátását, a bolygó várhatóan mintegy 3,7 °C-kal melegszik fel az évszázad végére. A magas kibocsátásra vonatkozó forgatókönyv szerint minden kontinensen vannak olyan erdők, amelyekben évente legalább 30 nappal több lesz a kritikus gyúlékonysági küszöbérték feletti nap. Az alacsonyabb kibocsátásra vonatkozó forgatókönyv szerint, melyben a globális felmelegedést 1,8 °C körülire korlátozzák, minden kontinensen évente még legalább 15 további napon át kell lépnie a küszöböt.
A trópusi Dél-Amerika egyes részein, beleértve az Amazonas vidékét is, mindkét forgatókönyv szerint a legnagyobb növekedés várható az évszázad végére: az alacsony kibocsátású forgatókönyv szerint legalább 90, a magas kibocsátású forgatókönyv szerint pedig legalább 150 nappal több napot.
Kockázatok
A növekvő erdőtüzek súlyos következményekkel jár, példáié a tűz és az újranövekedés destabilizálódása, valamint az erdők által biztosított szén-dioxid-tárolás megzavarása. Egy tavalyi kutatás kimutatta, hogy az amazóniai esőerdők „szénnyelő” szerepe (amely több CO2-t nyel el, mint amennyit kibocsát) máris csökkenőben van.
Az erdőtüzekből származó füst az emberi egészséget is egyre jobban károsítja. A becslések szerint évente több mint 330 000 ember hal meg a füst belélegzése miatt világszerte. Ez a szám a századfordulóra jelentősen megnőhet, különösen Dél-Ázsia és Kelet-Afrika legnépesebb területein.
Nyitókép: Shutterstock
