Beszélgetőpad Krakkóban

Beszélgetőpadot kapnak a magányos lengyelek

A kezdeményezés célja megkönnyíteni a beszélgetésindítást idegenekkel.


A koronavírus-járvány csak rátett, de már jóval előtte is egyetértés övezte azt a problémát, hogy egyfajta „magányjárvány" zajlik. A hol életbe lépő, hol újra visszavont lezárások sokszorosan korlátozták az emberi interakciókat és rengeteget súlyosbítottak a problémán.

Ennek eredményeképpen a mai társadalom magányosabb mint valaha, és ha figyelembe vesszük a magány és a mentális egészség közötti összefüggést, talán szomorúbb is, mint valaha.

Ennek a sürgető problémának az érdekében Krakkóban úgy döntöttek, úgynevezett beszélgetőpadokat telepítenek, ezzel is ösztönözve az (akár idegen) embereket arra, hogy leüljenek és beszélgessenek egymással.

A padok ötlete, melyet a lengyel Gadulawka szervezet egy helyi építészirodával együttműködve tervezett meg, eredetileg Allison Owen Jones-nak, a walesi Cardiffban működő „happy to chat" padok kezdeményezőjének a fejében született meg. Owen-Jones egy parkban tett látogatása során vett észre egy férfit, aki szomorúnak és magányosnak tűnt, de nem tudta, hogyan közelítse meg anélkül, hogy kínos lenne. Ekkor jött rá, milyen nehéz manapság akár egy egyszerű beszélgetést is kezdeményezni idegenekkel.

Nem sokkal később megszületett a döntés, olyan táblákat készített, amelyek elősegítik és megkönnyítik az emberi interakciót; ezeket pedig több parki padon el is helyezte.

A Gadulawka adulawka csapata követte a nő példáját Lengyelországban, padjaik oldalán az „ülj ide, ha nem bánod, hogy valaki megáll, hogy köszönjön" felirat áll, ezzel is bátorítva az embereket az interakcióra.

A felhívás három különböző nyelven (héberül, lengyelül és angolul), hogy minél többen megértsék a padok funkcióját.