A magányosság növeli a munkanélküliség kockázatát

Korábbi kutatások megállapították, hogy a munkanélküliség magányt okozhat, azonban az Exeteri Egyetem új tanulmánya az első, amely közvetlenül azt vizsgálja, hogy a munkaképes korú lakosság körében ennek ellenkezője is igaz, számol be róla a Phys.org.

A BMC Public Health című folyóiratban közzétett tanulmány megállapította, hogy azok az emberek, akik arról számoltak be, hogy „gyakran érzik magukat magányosnak”, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel találkoznak később munkanélküliséggel. Elemzésük megerősítette azokat a korábbi megállapításokat is, amelyek szerint a fordítottja is igaz – azok az emberek, akik munkanélküliek voltak, nagyobb valószínűséggel tapasztalták meg később a magányosságot.

„Tekintettel mind a magányosság, mind a munkanélküliség egészségre és gazdaságra gyakorolt tartós és potenciálisan sebző hatásaira, mindkét tapasztalat megelőzése kulcsfontosságú. A csökkentett magány enyhítheti a munkanélküliséget, a foglalkoztatás pedig a magányosságot, ami viszont pozitívan hathat más tényezőkre, többek között az egészségre és az életminőségre. Ezért különös figyelmet kell fordítani a magányosságra, a munkáltatók és a kormányzat további támogatásával az egészség és a jóllét javítása érdekében. Kutatásunkat nagyrészt a járvány előtt végeztük, azonban gyanítjuk, hogy ez a kérdés még sürgetőbb lehet, mivel több ember dolgozik otthonról, és a COVID körüli aggodalmak miatt potenciálisan elszigeteltséget tapasztalnak”

– mondta el Nia Morrish, az Exeteri Egyetem vezető szerzője elmondta.

A kutatás nagyrészt a pandémia előtti adatokat elemezte, amelyek több mint 15 000 embertől származnak az Understanding Society Household Longitudinal Study (A társadalom megértésének háztartási longitudinális vizsgálata) keretében.

A csapat a résztvevők válaszait 2017-2019, majd 2018-2020 során elemezte, olyan tényezőket vizsgálva, mint az életkor, a nem, az etnikai hovatartozás, az iskolai végzettség, a családi állapot, a háztartás összetétele, a saját gyermekek száma a háztartásban és a régióban.

Antonieta Medina-Lara, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy a magány hihetetlenül fontos társadalmi probléma, amelyről gyakran csak a mentális egészségre és jólétre gyakorolt hatás szempontjából gondolkodnak.

„Eredményeink azt mutatják, hogy szélesebb körű következményei is lehetnek, amelyek negatív hatással lehetnek az egyénekre és a gazdaságra. Ezt tovább kell vizsgálnunk, és ez megalapozhatja a munkáltatók vagy a politikai döntéshozók számára a magányosság elleni küzdelmet annak érdekében, hogy több ember maradjon munkában."

A tanulmány társszerzője, Dr. Ruben Mujica-Mota, a Leedsi Egyetem Orvosi Karának egészségügyi közgazdaságtan docense szerint míg korábbi kutatások kimutatták, hogy a munkanélküliség magányt okozhat, az ő tanulmányuk az első, amely kimutatta, hogy a magányos emberek bármely munkaképes korban nagyobb kockázatnak vannak kitéve a munkanélkülivé válás szempontjából.

„Eredményeink azt mutatják, hogy ez a két probléma kölcsönhatásba léphet egymással, és egy önbeteljesítő, negatív körforgást hozhat létre. Szükség van a munkaképes korú lakosság körében a magányosság szélesebb körű társadalmi hatásainak nagyobb mértékű elismerésére"

– tette hozzá.

Nyitókép: Shutterstock / Jorm S