Tedd meg az agyadért: 3 szokás lényegesen javítja a tanulási képességet
„Nem kell jegyzetelni, hiszen minden benne van a könyvben.”
„Kihagyhatom az órát vagy sms-ezhetek és megnézhetem a közösségi médiát közben, hiszen bármikor beszerezhetek egy felvételt, amit később megnézhetek.”
„Nem kell elolvasnom a tanmenetet, mert az órán mindent átnéznek.”
„Előző nap magolok a vizsgára.
Ezek a diákok gyakori gondolatai, attitűdjei és hiedelmei. Ezek mindegyike hiba, és megnehezíti a tanulást. Az ilyen hiedelmek alapján való cselekvés rosszabb vizsgaeredményeket, és ami még fontosabb, hosszú távon rossz tanulást vetít előre.
A pszichológiai tudomány, különösen a kognícióval, az idegtudományokkal, a tanítással és a tanulással kapcsolatos kutatások kulcsfontosságú javaslatokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a diákoknak milyen viselkedési formákat kellene gyakorolniuk és miért. Mindennek a lényege, hogy agyunknak és memóriarendszerünknek vannak korlátai, de ezeken segíthetünk. Az alábbiakban néhány egyszerű stratégiát mutatunk be, amelyekkel erősen kezdhetjük a tanévet.
Először is, nem szabad túlságosan hibáztatnunk a diákokat, amiért a fent említett gondolatok kavarognak a fejeikben. Úgy tűnik, hogy számos kurzus felépítése és tanári gyakorlat elősegíti és jutalmazza ezeket a viselkedésformákat. Ha a tesztek nem kumulatívak, vagy a diákoknak nincs lehetőségük arra, hogy idővel bizonyítsák tudásukat, akkor úgy tűnik, hogy a magolás működik.
Ha a diák tele vannak szöveggel, és az óra egyirányú tartalomátadás az oktatótól a diáknak, akkor a diák megértése úgy tűnik, hogy kizárja a jegyzetelést és még a jelenlétet is. Nem elég oktató hangsúlyozza a jegyzetelés és más hasznos stratégiák fontosságát, vagy ha igen, akkor nem kapcsolja össze azzal, hogy mit tesz az agyunkkal.
Az agyunk lenyűgöző szerv. Körülbelül 128 milliárd neuronunk van, és a mítosszal ellentétben mindegyiket használjuk. A tanulást, nem meglepő módon, az agy különböző részei irányítják. Ahhoz, hogy a tanulás – a tudás viszonylag hosszú távú változása – megtörténhessen, új anyagot kell juttatnunk a hosszú távú memóriánkba (LTM).
Az LTM nagy kapacitással rendelkezik, és képes hosszú ideig tárolni az anyagot, attól függően, hogy mennyire jól tanultuk meg az anyagot. Mielőtt azonban az információ az LTM-be kerülne, a munkamemóriában (WM) tartózkodik, amelynek nagyon korlátozott a kapacitása és rövid a tárolási ideje.
A legmodernebb kutatások szerint a WM csak négy információtömböt képes megjegyezni, és a hippokampusznak nevezett struktúrákra támaszkodik, két toll alakú neuron- vagy agysejtcsoportra. A tanuló tevékenysége alapján a hippokampuszok segítenek az emlékeket az LTM-ben tárolni, amely elsősorban öt-hat, az agy nagy részét egyfajta puha takaróként beborító neuronrétegből áll. Ez a neokortex az, ahol az található, amit meg akarunk tanulni. Ahhoz, hogy a munkamemóriából oda eljusson, van néhány egyszerű gyakorlat, amit követni kell. Itt jön a képbe a jegyzetelés, a figyelem és a speciális tanulási stratégiák.
1. Figyelem
A figyelem a tanulás kulcsfontosságú része. A munkamemória alacsony kapacitása miatt minél kevesebb figyelmet fordítunk az órán, annál kisebb valószínűséggel kerül a WM-ből az anyag az LTM-be. A WM-kapacitás személyenként is eltérő, ami megmagyarázza, hogy egyes diákok miért tudnak zenét hallgatni tanulás közben, míg mások nem. Az olyan zavaró tényezők, mint a zene, filmek és műsorok, vagy akár a körülöttünk beszélgető emberek mind megterhelik a WM-t. Persze, ha nem járunk órára, akkor még több a tennivalónk, és egy hangfelvétel hallgatása jelenlét nélkül ritkán mérhető.
2. Jegyzetelés
A jegyzetelés folyamata arra készteti a hallgatót, hogy aktívan foglalkozzon a megtanulandó anyaggal. Feltéve, hogy az előadó nem beszél túl gyorsan, és időt biztosít a gondolkodásra, a jó jegyzetelés jelentős tanulási stratégia. A jegyzetek segítenek az anyag rendszerezésében, rögzítik a megtanulandó anyagot, és segítik a munkamemóriát a megtanulandó anyag megerősítésében. Az is fontos, hogy a jegyzeteket még aznap átnézzük, amikor készültek, hogy támogassuk az anyag átmenetét a WM-ből az LTM-be.
3. Újratanulás
Kérdezzünk meg szinte bármelyik kognitív tudóst, hogy mi a legjobb módja a tanulásnak, és valószínűleg azt fogja mondani, hogy a folytonos újratanulás. A legfontosabb összetevők közé tartozik, hogy gyakran teszteljük magunkat a tanultakkal kapcsolatban, és osszuk fel, hogy milyen gyakran tesztelünk.
Pusztán az a tény, hogy látjuk, emlékszünk-e valamire, arra készteti az adott tudást reprezentáló neuronokat, hogy erősebb kapcsolatokat alakítsanak ki más neuronokkal. Minél erősebbek a kapcsolatok, annál erősebb a memória, és annál könnyebben tudja az agyunk rendszerezni az információt a neokortexben. Az információk előhívásának gyakorlása az egyik legjobb módja annak, hogy segítsük az agunkat abban, hogy az információkat a WM-ből az LTM-be helyezze át. Minél többet gyakorolunk, különösen időben elkülönítve, annál jobban emlékszünk az anyagra, és annál jobban tanulunk.
Ez a három stratégia áll a hatékony tanulás középpontjában. A jó jegyzetelésnek és az előhívás gyakorlásának számos módja van, és mindkét stratégiának hasznára válhat, ha tudatosan figyelemmel kísérjük a tudásunkat. Ezeket a jó szokásokat érdemes korán elkezdeni és fejleszteni. Amikor újra kezdődnek az órák, könnyű visszaesni a korábbi szokásokba.
Sok diák úgy gondolja, hogy csak a jegyzetek újraolvasása, a sok kiemelés és a tanulókártyák készítése a kulcsfontosságú kifejezések memorizálására jó tanulási szokások. A kutatások mást mondanak, ezek a stratégiák valójában nagyon kevéssé hasznosak. A jó jegyzetek készítésének megtervezése, majd a heti több napra elosztott előhívási gyakorlatok beépítése minden órára kulcsfontosságú.
Nyitókép: Shutterstock
