Agyra erősített fejhallgató, zenehallgatás koncepció

A zene szó szerint növelheti az agyat

A dallamok éppúgy jót tehetnek az elmének, mint a hangulatnak.

Körülbelül 30 évvel ezelőtt a Rauscher és munkatársai által a Nature folyóiratban publikált, gyermekekkel végzett tanulmány kimutatta, hogy már Mozart hallgatása is növelheti a gyermekek kognitív képességeit, például a Stanford-Binet intelligencia-skála térbeli gondolkodásra vonatkozó részfeladatában elért pontszámokat.

Bár később más kutatók is megismételték ezeket az eredményeket (bár sokkal kisebb hatásokkal) gyermekek és felnőttek esetében, ma már az idegtudósok konszenzusa szerint Mozart vagy más klasszikus zene hallgatása nem az agy növekedése révén javítja a teljesítményt, hanem azáltal, hogy átmenetileg megemeli az izgalmat és a hangulatot, így jobban teljesít. Így az úgynevezett Mozart-effektus valójában csak egy példa az arousal jól ismert hatására a teljesítményre (az éber emberek jobban teljesítenek a kognitív feladatokban, mint az álmosak).

Nemrégiben azonban néhány kutató újra vizsgálni kezdte a zenehallgatás előnyeit demens betegeknél.

A Dementia Neuropsychologia című folyóiratban 2018-ban megjelent irodalmi áttekintés, amely 24 különböző vizsgálat eredményeit összegezte, arra a következtetésre jutott, hogy az Alzheimer-kóros betegek zenének, különösen ismerős zenének való kitétele javította a demens betegek hangulatát és memóriáját egyaránt.

A kutatásban részt vevő tudósok feltételezik, hogy a zenei emlékek gyakran megőrződnek a demenciában szenvedő betegeknél, és ezen emlékek aktiválása segíthet a kapcsolódó emlékek elérésében. Ezeket az eredményeket megismételték és kibővítették a Dr. Michael Thaut és munkatársai által a Journal of Alzheimer's Disease című folyóiratban publikált 2021-es tanulmányban.

A fenti kutatásokból arra következtethetünk, hogy a zenehallgatás nem feltétlenül tesz okosabbá, de emeli a hangulatot és az izgalmat, és átmenetileg segíthet jobb teljesítményt nyújtani, sőt, az élet későbbi szakaszában lassíthatja a kognitív hanyatlást.

De mi a helyzet a hangszeren való aktív játékkal szemben a passzív zenehallgatással? Itt a zene hosszú távú pozitív kognitív hatásaira vonatkozó kutatások sokkal meggyőzőbbek.

Egy másik, Rodrigues és munkatársai által a Dementia Neuropsychologia című folyóiratban publikált áttekintő cikk(Musical training, neuroplasticity and cognition) azt mutatja, hogy a hangszeren való tanulás, majd a hangszer gyakorlása valóban megnövelheti az agyunknak a zene érzékelésével és a zenéléshez kapcsolódó részeit (corpus callosum, kisagy, hippokampusz, temporális neokortex ).

A hangszeren való játéknak ezek az előnyei annál nagyobbak, minél korábban kezdődik a fejlődésben a zenei gyakorlás, de még olyan zenészeknél is találtak mérhető növekedést az agyszövet méretében, akik csak jóval a felnőttkorban kezdtek el hangszeren játszani.

Rodrigues és munkatársai rámutatnak arra, hogy számos tanulmány arra utal, hogy az agy fizikai változásainak funkcionális jelentősége is van: a képzett zenészek a nem zenészekhez képest magasabb teljesítményt mutatnak olyan kognitív feladatokban, mint a visuospatialis feldolgozás és a vizuális memória.

Természetesen a természet/neveltetés kérdésének (azaz a zenészek okosabbnak születnek, vagy a gyakorlással válnak okosabbá?) szétválasztása nem egyszerű, de Dr. Lutz Jancke neuropszichológus a Zürichi Egyetemen végzett longitudinális vizsgálatai (amelyek előtte-utána kísérleteket tartalmaznak egyéni kísérleti alanyokon) alátámasztják azt az elképzelést, hogy a hangszeren való játékkal kapcsolatos agyi és kognitív változások szerzett vagy öröklött jellegűek lehetnek.

A fenti tanulmányok határozottan azt sugallják, hogy rendszeres hangszeren való rendszeres játékkal növelhetjük az agyunkat, fejleszthetjük a kognitív készségeinket, és késleltethetjük a kognitív hanyatlást. De ha valóban motiváltak vagyunk az agyunk és a kognitív képességeink erősítésére, az agy plaszticitásával kapcsolatos tanulmányok széles skálája azt javasolja, hogy ne ragaszkodjunk egy hangszerhez, hanem folyamatosan tanítsuk magunkat ismeretlen hangszereken játszani, hogy az agyunkat állandó újdonságoknak tegyük ki.

Az agyunk olyan, mint az izmaink: ha állandó terheléssel súlyzós edzést végzünk, az izmaink egy bizonyos pontig növekedni fognak, majd nem erősödnek tovább. Az izmainkhoz hasonlóan, ha tovább akarjuk fejleszteni az agyunkat, akkor folyamatosan újszerű vagy egyre nehezebb feladatokkal kell kihívás elé állítanunk.