A Yale kutatói szerint már a korai években kódolhatunk emlékeket, de mi történik velük aztán?
A tudósok rájöttek, hogy miért nem emlékszünk a csecsemőkorunkban történt dolgokra, annak ellenére, hogy sok mindent tanulunk ezekben a korai években.
A kutatók sokáig úgy vélték, hogy azért nem őrizzük meg ezeket az élményeket, mert az agynak az emlékek elmentéséért felelős része, a hippokampusz még jóval a serdülőkorban is fejlődik, és egyszerűen nem képes kódolni az emlékeket a legkorábbi éveinkben.
A Yale kutatói nemrég azonban megállapították, hogy ez nem így van, és azt sugallják, hogy egyszerűen nem tudunk hozzáférni ezekhez az emlékekhez.
A Science című folyóiratban közzétett tanulmányhoz a kutatók 26 négy hónapos és kétéves kor közötti csecsemőnek mutattak egy új arc, tárgy vagy jelenet képét, majd később tesztelték, hogy emlékeznek-e rájuk. A csecsemőknek ezután több más képet is mutattak, mielőtt egy korábban látott képet mutattak volna az új mellett.
„Ha a csecsemők már láttak valamit egyszer, azt várjuk, hogy jobban megnézik, ha újra látják. Ha egy csecsemő többet bámulja a korábban látott képet, mint a mellette lévő újat, az úgy értelmezhető, hogy a baba ismerősként gondol rá”
– mondta Nick Turk-Browne professzor, a tanulmány vezető szerzője.
Ez is érdekelhet: Miért idéznek elő emlékeket az illatok?
A kutatók funkcionális mágneses rezonanciás képalkotással (fMRI) agyi felvételeket készítettek, hogy mérjék a csecsemők hippokampuszának aktivitását, miközben a képeket nézték.
Azt találták, hogy minél nagyobb volt az aktivitás a hippokampuszban, amikor a csecsemő egy új képet nézett, annál tovább nézte azt, amikor később újra megjelent.
Bár ez minden csecsemőnél így volt, a 12 hónaposnál idősebbeknél volt a legerősebb az agyi aktivitás, ami arra utal, hogy a hippokampusz a tanulás és a memória támogatására fejlődik.
Fotó: Shutterstock
A Yale kutatócsoportjának korábbi kutatásai szerint már három hónapos csecsemőknél is megfigyelhető volt a „statisztikai tanulásnak” nevezett memóriatípus.
Míg az epizodikus emlékezet konkrét eseményekkel foglalkozik, a statisztikai tanulás az események közötti minták kinyeréséről szól, például arról, hogyan néz ki egy hely. Turk-Browne professzor elmondta, hogy gyanítja, hogy az epizodikus memória később, a csecsemőkorban, egy év körül vagy idősebb korban jelenhet meg. Úgy vélte, hogy ennek a fejlődési folyamatnak van értelme, ha a csecsemők szükségleteire gondolunk.
„A statisztikai tanulás a körülöttünk lévő világ struktúrájának kinyeréséről szól. Ez kritikus fontosságú a nyelv, a látás, a fogalmak és sok más dolog fejlődése szempontjából. Így érthető, hogy a statisztikai tanulás miért kerülhet korábban a képbe, mint az epizodikus memória.”
Ez a legújabb tanulmány azonban azt mutatja, hogy az epizodikus emlékeket a hippokampusz korábban is kódolhatja, mint korábban gondolták, jóval a legkorábbi emlékek előtt, amelyekről felnőttként be tudunk számolni. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi történik ezekkel az emlékekkel.
Turk-Browne szerint az egyik lehetőség az, hogy az emlékek nem alakulnak át hosszú távú tárolásra. Ugyanakkor elmélete szerint az emlékek még jóval a kódolás után is ott vannak, csak nem tudunk hozzájuk férni.
Nyitókép: Shutterstock
