25 ezer éves mágikus rituálék nyomaira bukkantak egy ausztrál barlangban
Egy délkelet-ausztráliai barlangban 25 ezer évre visszanyúló rituális tevékenység nyomait azonosították a régészek. A Cloggs-barlangot valószínűleg nem lakóhelyként használták, hanem szertartások helyszíne lehetett – és a bizonyítékok szerint a hagyomány egészen a 19. századig fennmaradhatott.
A rituálék és spirituális szertartások az emberiség történetének szinte minden korszakában jelen voltak, de ritkán akad olyan régészeti lelőhely, amely egy kulturális gyakorlat ilyen hosszú időszakát őrizte meg. A délkelet-ausztráliai Cloggs-barlangban most olyan nyomokat találtak, amelyek alapján az emberek már legalább 25 ezer évvel ezelőtt is rendszeresen visszatérhettek a helyszínre különböző rituális célokból.
A barlang a GunaiKurnai nép hagyományos területén található, és a kutatók szerint az sem kizárható, hogy a helyszínt – hasonló célokra – még a 19. században is használták. Ha ez valóban így volt, akkor a Cloggs-barlang a világ egyik leghosszabb időn át folytatott kulturális gyakorlatának nyomait őrizheti.
A 19. században Alfred Howitt néprajzkutató részletes feljegyzéseket készített a mai Gippsland területén élő GunaiKurnai közösségről. Leírásai szerint a hamut és a faszénből készült port különböző mágikus és gyógyító rituálékhoz is felhasználták, de akár átkok részeként is alkalmazhatták.
A Cloggs-barlangban végzett korábbi ásatások már szolgáltattak olyan bizonyítékot, amely összekötheti a modern korban dokumentált gyakorlatokat az ősi múlttal. Két évvel ezelőtt egy 12 ezer éves, enyhén megégett kazuárfa botot találtak, amelyet állati zsírral kentek be.
A lelet azért különösen érdekes, mert ugyanahhoz a fafajhoz és hasonló megmunkáláshoz kapcsolódik, amelyet Howitt a környéken alkalmazott átokszertartások kapcsán írt le. A mostani kutatás azonban még ennél is messzebbre vezet vissza.
Az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Monash Egyetem kutatóiból álló csapat a barlang mélyebb üledékrétegeit vizsgálta. A mintákban vékony, megégett fűrétegeket találtak, amelyekben úgynevezett fitolitok – a növényi sejtekben képződő, szilícium-dioxidból álló apró részecskék – is megmaradtak. Ez azért fontos, mert a barlangban a fény hiánya miatt növények nem tudnak megélni. A fitolitokat tehát emberek vagy állatok, például a szőrükön vagy ürülékükben, juttathatták be.
A kutatók azonban kifejezetten az elszenesedett fitolitokra összpontosítottak. Ezek ugyanis csak akkor kerülhettek a barlangba, ha valaki bevitte a növényi anyagot, majd elégette. A legősibb azonosított hamuréteg 25 ezer éves.
Ráadásul a régebbi rétegekben talált növényi maradványok hasonlóságot mutatnak a későbbi időszakokból származókkal. A fitolitok többsége fűféléktől származik, és úgy tűnik, hogy az emberek egész növényeket vittek be a barlangba, nem pedig kizárólag bizonyos részeiket, például a virágokat vagy a gyökereket. A fűfélék fajtája közben változott az éghajlat átalakulásával, ami lehetőséget ad a kutatóknak arra is, hogy a környezet változásait nyomon kövessék.
A kutatók szerint a leletek egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem találtak bizonyítékot arra, hogy a barlangban állati vagy növényi élelmiszereket főztek volna. Ez azért lényeges, mert a tűz nyomai önmagukban még nem bizonyítják, hogy egy helyszínt rituális célokra használtak. A növényeket elméletileg számos más okból is elégethették volna.
A Cloggs-barlangban azonban a régészeti bizonyítékok alapján nem volt olyan időszak, amikor a helyet mindennapi életre, lakóhelyként vagy rendszeres élelmiszer-feldolgozásra használták volna.
A kutatók ezért úgy vélik, hogy a tűzrakás nagyobb valószínűséggel kapcsolódott rituális tevékenységhez, mint főzéshez vagy a hideg elleni védekezéshez. A barlang üledéke ráadásul folyamatosan rakódott le az elmúlt 25 ezer év során. A hamurétegeket időnként újabb és újabb iszaprétegek választják el egymástól, ami arra utal, hogy nem egy rövid, intenzív időszakban használták a helyszínt, hanem generációkon keresztül vissza-visszatértek oda.
A régészek 73 hamuréteget azonosítottak a 4400 és 1600 évvel ezelőtti időszakból. Ez önmagában is erős bizonyítéka annak, hogy a barlangot hosszú időn keresztül, több generáción át használták.
Az elmúlt négyezer év különösen jól dokumentált. Körülbelül kétezer évvel ezelőtt egy ceremoniális követ is elhelyeztek a barlangban, ami további bizonyítékot jelent arra, hogy a helyszínnek szertartási jelentősége lehetett. A kutatók ugyanakkor óvatosak azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen rituálékat végeztek ott több tízezer évvel ezelőtt.
A fű elégetése önmagában nem elég ahhoz, hogy a régészek megmondják, pontosan milyen szertartás zajlott a barlangban. A növényeket ugyanis többféle kulturális célból is elégethették. A kutatók ezért nem állítják, hogy sikerült egy konkrét GunaiKurnai rituálét 25 ezer évre visszavezetniük.
Ami ennél óvatosabban, de annál érdekesebben megfogalmazható: a barlangban legalább 25 ezer éve jelen van az emberi tevékenységnek egy olyan formája, amely nem kapcsolódik a hétköznapi élethez, és amelynek a későbbi korszakokban egyértelműen rituális jellege volt.
Az elmúlt négyezer év régészeti bizonyítékait a néprajzi feljegyzésekkel és a GunaiKurnai közösség tudásával összevetve a kutatók szerint a rituális használat dominált.
A Cloggs-barlang feltárása nem csupán régészeti szempontból jelentős. A kutatást a GunaiKurnai képviselőinek jóváhagyásával végezték, akik a projektet saját kulturális tudásuk helyreállításának részeként tekintik. A gyarmatosítás és a missziókba kényszerítés időszakában az őslakos ausztrál közösségeket számos alkalommal akadályozták saját nyelvük és kulturális hagyományaik használatában. Emiatt a korábbi néprajzi feljegyzések ma különösen értékesek lehetnek.
