Ezerszer hallottuk már, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és minél különbözőbbek vagytok, annál jobban kiegészítitek majd egymást. Most itt egy új tanulmány, ami talán végleg véget vet az ezzel az állítással kapcsolatos kérdéseknek.
A University of Colorado Boulder kutatói olyan kutatásokat elemeztek, amelyek több mint egy évszázadon keresztül párok millióit vizsgálták, és több mint 130 tulajdonságot vettek figyelembe. Azt találták, hogy végül gyakrabban kötünk ki egy hozzánk hasonlóval.
A Nature Human Behavior című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a vizsgált tulajdonságok 82%-a, illetve 89%-a volt hasonló a partnerek között, a politikai beállítottságtól kezdve a szüzesség elvesztésének életkorán át az olyan apró fizikai tulajdonságokig, mint hogy az embereknek szükségük van-e szemüvegre vagy a derékkörfogatuk. De ide tartoztak a vallási attitűdök, az iskolai végzettség, az ivás és a dohányzás valószínűsége, valamint az IQ egyes mérőszámai is.
A legnagyobb tanulság az, hogy a partnerválasztás folyamata nem feltétlenül véletlenszerű, és bizonyos tulajdonságok nagyobb szerepet játszhatnak benne, mint mások
− mondtaJared Balbona, posztdoktori adattudós és a tanulmány társszerzője a HuffPostnak.
Fotó: Shutterstock
Fontos azonban, hogy az eredmények nem tudják pontosan megmondani, hogy a partnerek miért lehetnek hasonlóak egy adott tulajdonságban. Lehet például, hogy a hasonló politikai értékrenddel rendelkező emberek aktívan keresik egymást, de az is lehet, hogy a politikai értékek terén a partnerek hasonlósága legalább részben annak köszönhető, hogy ugyanazon a földrajzi területen élnek.
Volt egy maroknyi olyan kategória, ahol a párok nem voltak teljesen egyformák; az extrovertáltság például jellemzően ilyen volt − vagyis egy extrovertált ugyanolyan valószínűséggel köt ki egy másik extrovertált mellett, mint egy introvertált mellett.
A kutatás nem csak annak megértése szempontjából tanulságos, hogy kikbe szeretünk bele; fontos következményei vannak a genetikai kutatás területére nézve is. A standard modellek nagy része azt feltételezi, hogy a „szaporodás" véletlenszerű (azaz, hogy teljesen független például attól, hogy a társszülő dohányzik-e vagy sem), de sok olyan tulajdonság van, amelyre ez egyáltalán nem igaz a mintákban.
A metaanalízis alapján, „nincs meggyőző bizonyíték" arra, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Az Egyesült Királyság Biobank mintájában azonban találtak néhány olyan tulajdonságot, amelyekben negatív korreláció (együtthatás) látszott.
Ezek közé a jellemzők közé tartozott a kronotípus (hogy valaki „éjszakai bagoly" vagy „reggeli pacsirta"), a hallási nehézség, az ikertestvériség és a kéztartás (hogy a domináns kéz a jobb vagy a bal). Továbbá bizonyos személyiségjegyi aspektusok sem mindig korreláltak egymással. Például az ingerlékenység, az idegesség vagy az „erős idegzetűség" − olyan tulajdonságok, amelyek potenciálisan fontos szerepet játszhatnak annak eldöntésében, hogy valaki akar-e kapcsolatot létesíteni a másikkal − esetében kevés bizonyíték volt a partnerrel való korrelációra.
A tanulmány számos területnek szolgálhat érdekes információkkal: az epidemiológusokat az egészségi és biológiai mutatókra vonatkozó adatok érdekelhetik, a párterapeutákat az, hogy a partnerek hasonlósága hogyan függhet össze a párkapcsolati elégedettséggel, a közgazdászok pedig arra figyelhetnek, hogy az eredmények hogyan kapcsolódnak a vagyoneloszláshoz és a munkaerőpiachoz.
Nyitókép: Shutterstock
