Pola Negri története is olyan, mintha egy hollywoodi forgatókönyv lenne. Egy szegény, orosz megszállás alatt álló lengyel városban született lányból lett a némafilm korszakának egyik legnagyobb sztárja, akinek érkezését Amerikában úgy ünnepelték, mintha királynő lépett volna partra. Élete során volt ünnepelt díva, botrányhős, menekült és nagy újrakezdő, aki rendíthetetlenül hitt abban, hogy saját sorsát maga alakíthatja.

A Barbara Apolonia Chałupec néven 1897-ben, a lengyelországi Lipnóban született Negri gyermekkora korántsem indult mesébe illően: apját, egy szlovák származású bádogost, politikai tevékenysége miatt a cári hatóságok Szibériába deportálták. Édesanyja egyedül próbálta eltartani őt Varsóban, ahol szegénységben éltek, mégis sikerült felismerniük a kislány rendkívüli tehetségét.

Pola már fiatalon a színpad felé fordult. Először balerinának készült, és bekerült a varsói császári balettakadémiára is. Látszólag nagy táncoskarrier várt rá, ám 14 éves korában tuberkulózist kapott, és hosszú időre egy tátrai szanatóriumba került. Betegsége véget vethetett volna minden álmának, ő azonban ekkor döntötte el, hogy új életet kezd. A szanatóriumban Ada Negri olasz költő műveit olvasta, ebből kölcsönözte későbbi művésznevét is: Barbara Chałupecből Pola Negri lett, egy új, tudatosan felépített személyiség.

Felépülése után a színház felé fordult, és rendkívül gyorsan vált ismertté Varsóban. Tehetsége és különleges színpadi jelenléte hamar felkeltette Max Reinhardt német rendező figyelmét, aki Berlinbe hívta. Itt találkozott Ernst Lubitsch rendezővel, aki felismerte benne azt a különleges intenzitást, amely a filmvásznon is működött.

Az 1918-as Eyes of the Mummy Ma és az 1919-es Madame Dubarry nemzetközi sikert hozott számára. Utóbbi film akkora hatással volt az amerikai filmiparra, hogy a Paramount Pictures vezetői úgy döntöttek: Pola Negrinek Hollywoodban a helye.

1922 szeptemberében érkezett meg New Yorkba: fehér rókaprém kabátban, szolgálóval, titkárral, orvossal és hatalmas mennyiségű poggyásszal lépett partra. Negri Hollywoodban azonnal különleges jelenséggé vált, aki nem próbált beilleszkedni a sztárrendszerbe, inkább saját szabályokat alkotott. Luxusban élt, feltűnő ruhákat viselt, turbánokat hordott, és még egy gepárdot is sétáltatott Los Angeles utcáin. A sajtó imádta, a közönség pedig egyszerre rajongott érte és találgatott róla.

Magánélete legalább akkora figyelmet kapott, mint filmjei. Kapcsolata Charlie Chaplinnel az 1920-as évek egyik legnagyobb hollywoodi szenzációja lett. Eljegyzésüket újságok címlapokon közölték, majd néhány hónappal később a kapcsolat látványosan véget ért. Nem sokkal később Rudolph Valentino, a korszak másik óriási filmsztárja került közel hozzá. Kapcsolatukat a sajtó romantikus legendává formálta, és amikor Valentino 1926-ban váratlanul meghalt, Pola Negri gyásza az egész ország figyelmét magára vonta.

A temetésen fekete fátyolban jelent meg, összeomlott a koporsó mellett, és vörös rózsákból kirakatta saját nevét. A jelenet egyszerre vált a valódi gyász és a hollywoodi látványosság szimbólumává. Sokan úgy érezték, hogy Negri túl messzire ment, és ettől kezdve a közvélemény egy része már nem ugyanazzal a rajongással tekintett rá.

Negri karrierjét tovább nehezítette a hangosfilm megjelenése. A némafilm korszakában egzotikus európai eleganciája előny volt, az új korszakban azonban lengyel akcentusa problémát jelentett. Miközben olyan sztárok, mint Greta Garbo vagy Marlene Dietrich sikeresen alkalmazkodtak, Negri egyre inkább kiszorult Hollywood középpontjából.

1928-ban elhagyta Amerikát, és Európában próbált új életet kezdeni. A harmincas években Németországban is dolgozott, ám a náci hatalomátvétel után veszélyessé vált számára a helyzet. Bár tévesen kapcsolatba hozták Hitlerrel is, erre nincs bizonyíték; végül elhagyta Németországot, majd a háború idején Portugálián keresztül ismét az Egyesült Államokba menekült. Hollywood ekkorea már megváltozott, és Negri nem tudta visszaszerezni korábbi helyét. Billy Wilder később felajánlotta neki Norma Desmond szerepét az Alkony sugárút című filmben, de Negri visszautasította, mert nem akarta eljátszani a feledésbe merült némafilmsztárt.

Élete utolsó évtizedeit Texasban töltötte visszavonultan, de soha nem veszítette el azt a különleges eleganciát, amely egész pályáját meghatározta. 1987-ben, 90 éves korában hunyt el.