Azt hiszem, ezzel már végeztem. Igen, próbáltam már párszor

Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy rájöttem a dologra, aztán az élet azt mondta: »Küldjünk neked egy másik dolgot, és meglátjuk, hogy bedőlsz-e neki. Lássuk, hogy tényleg megtanultad-e a leckét.« És én még nem. Most már sokkal mélyebben megértem ezt, ami nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogok hibázni, de ismétlem, amikor az egész házad felrobban, ott állsz a romok között, és azt kérdezed: »Hogyan ne engedjem, hogy ez még egyszer megtörténjen?«. Aztán apránként elkezded megvizsgálni, és azt mondod: »Oké, ezt csináltam, ez volt a részem benne, ezt kellett volna már korán észrevennem, ezt nem néztem meg.« Ezek a dolgok jelentik a valódi tanulságokat. Amikor eljutsz egy olyan pontra, amikor azt hiszed, hogy megtanultad a leckét, és aztán megint az arcodba robban, akkor rájössz, hogy »Oké, nem, akkor mi az, amire most rá kell néznem?«. Azt mondanám, hogy soha ne hagyd abba a befelé figyelést, mert olyan könnyű mindenki mást hibáztatni.