Kamilla királyné dédnagyanyja is beleszeretett egy királyba, de neki más sors jutott
Kamilla királyné dédnagyanyja, Alice Keppel évtizedeken át VII. Eduárd brit király szeretője és egyik legfontosabb bizalmasa volt. Bár közel állt a trónhoz, neki soha nem adatott meg a korona, leszármazottja azonban több mint száz évvel később már királynéként írhatott történelmet.
Alice Keppel hosszú éveken keresztül az 1910-ben elhunyt VII. Eduárd brit király legbelső köréhez tartozott: a londoni elit ünnepelte, arisztokraták és politikusok keresték a társaságát, mégsem lehetett hivatalosan része a királyi családnak. A király halálával pedig egyik napról a másikra eltűnt az a világ, amely addig körülvette.
Bár az 1868-ban, Alice Frederica Edmonstone néven, előkelő skót arisztokrata családban nő megfelelő társadalmi háttérrel rendelkezett, hatalmas vagyont nem örökölt, így saját képességeire kellett támaszkodnia. 1891-ben feleségül ment George Keppelhez, az Albemarle grófi család fiatalabb fiához, a házasság azonban inkább rangot, mintsem anyagi biztonságot hozott számára.
Alice igazi ereje nem a vagyonában rejlett, hanem a személyiségében. Rendkívüli szépsége, kifinomult modora és kiváló társasági érzéke hamar a korszak egyik legkeresettebb alakjává tette. Különleges tehetsége volt ahhoz, hogy bárkivel elhitesse: az adott pillanatban ő a legfontosabb ember a szobában.
Az 1890-es évek végén került közelebbi kapcsolatba a későbbi VII. Eduárd brit királlyal, aki ekkor még walesi herceg volt. Kapcsolatuk a felsőbb körökben köztudott volt, mégsem számított klasszikus botránynak. Az akkori társadalomban ugyanis nem feltétlenül maga a viszony jelentette a problémát, hanem az, ha nyilvánosságra került és kellemetlen helyzetet teremtett. Keppel éppen azért tudott hosszú éveken át az uralkodó mellett maradni, mert tökéletesen értette az udvari világ szabályait. Nem követelt hivatalos szerepet, nem próbált királynéként viselkedni, és soha nem lépte át azokat a határokat, amelyek veszélyeztethették volna Eduárd hírnevét.
A kortársak szerint nemcsak szeretője, hanem bizalmasa is volt a királynak. Jó érzékkel tudta kezelni Eduárd természetét, megnyugtatni, amikor indulatos volt, és diplomatikusabb irányba terelni, amikor szükség volt rá.
Amikor Eduárd 1901-ben elfoglalta a brit trónt, Alice Keppel helyzete még különlegesebbé vált. Bár semmilyen hivatalos címmel nem rendelkezett, továbbra is az uralkodó legszűkebb köréhez tartozott. Előkelő vacsorák, utazások és exkluzív társasági események állandó résztvevője volt.
Mindez azonban egyetlen tényezőtől függött: a király közelségétől. Befolyása nem saját jogon járt neki, hanem abból fakadt, hogy Eduárd mellett foglalt helyet. Ezért következett be olyan gyors változás a király 1910-es halála után. Alice nemcsak egy fontos személyt veszített el, hanem azt a társadalmi szerepet is, amely hosszú időn át meghatározta az életét.
A legenda szerint a király utolsó óráiban Alice a Buckingham-palotába sietett, hogy mellette lehessen. Eduárd halála után azonban az új korszak hamar beköszöntött. V. György sokkal visszafogottabb és konzervatívabb udvart épített ki, apja régi társasági körétől pedig fokozatosan eltávolodott.
Alice Keppel befolyása lassan megszűnt, ő pedig végül visszavonult a nyilvános életből. 1947-ben hunyt el, ugyanabban az évben, amikor megszületett dédunokája, Camilla Rosemary Shand.
A történelem különös iróniája, hogy több mint száz évvel Alice Keppel története után éppen az ő leszármazottja került a brit királyi család középpontjába. Kamilla, aki hosszú évekig III. Károly király életének meghatározó szereplője volt, végül nem szeretőként, hanem hivatalosan elismert társként és királynéként állhatott a Westminster-apátságban.
