Kamilla királynénak már a vérében meg volt írva a sorsa?
Társszerzőnk, László Nicole elkalauzol bennünket a brit királyi családfák közé, hogy megértsük Kamilla királyné sorsát, mely úgy tűnik, már az ősei történetében meg volt írva.
A múlt heti kis eposzomból az értő szemű olvasó számára a napnál is világosabban kiderült, hogy nem vagyok egy afféle transzgenerációs trauma vagy örökölt sors-hívő, és makacsul szeretnék hinni abban, hogy a sorsom irányítása és az eseményekre való reakcióimnak döntése leginkább az én kezemben van. Valahogy úgy tudnám árnyalni, hogy az Életem című előadás forgatókönyvét talán nem én írom és rendezem, de azért minimum én vagyok a súgó, így aztán egy-egy felvonás végén az én felelősségem is az esetleges bukás és nekem is jár a vastaps. Szépen nevelgetett hitrendszeremet azonban hébe-hóba megrongálja a történelmi krónikákban (vagy akár a saját családomban) felbukkanó furcsa ismétlődések tárháza.
A XIX. század végi Angliában a társasági események kikerülhetetlen darabja volt az óriási party arc Alice Frederica Edmonstone, akit Freddie-ként, sőt leginkább flörtös Freddie-ként becézgettek utalva arra, hogy a társadalmi ranglétrán való felfelé lépdelésnek leghatékonyabb módját leginkább a különböző férfiak farvizén evezgetésben képzelte el. Jegyzem meg sikerrel.
„Fényes volt, ragyogó... Képes volt boldog lenni, és abban is jeleskedett, hogy másokat boldoggá tegyen. Olyan volt, mint egy karácsonyfa, tele ajándékokkal mindenkinek”
– emlékezett rá és módszertanárára vissza lánya, Violet.
A stafírungját rejtő ládában azonban nem szerepelt a kellően kék pedigrés vérvonal és nemesi kutyabőr, ami szélesre tárta volna előtte a királynéi munkakört, miként ugyanez volt a helyzet néhány évtized tovaröppenését követően dédunokájával, Kamillával is. A pletykás kedvű madarak szerint ezért is döntött Károly a szakítás mellett. Mindkét nő, lány és dédanya egyaránt katonatiszthez ment hozzá jobb ötlete nem lévén, időrendben George Kepp és Andrew Parker-Bowles voltak a kérdéses, hogy mennyire szerencsés nyertesek.
Alice 29 évesen, már férjezett asszonyként kopogtatott be az akkor 56 éves, későbbi VII. Eduárd király életébe, vagy leginkább ágyába, de kapcsolatuk ezer buktatón, szemérmen és lelkiismereten gátugorva kitartott a férfi 1910-ben bekövetkezett haláláig. George Keppel nem lehetett egy jellemzően önérzetes figura, mivel nem gördített különösebb akadályokat a nyílt szóbeszéd tárgyát képező viszony elé, miként felesége addigi jobbra-balra és félrelépését sem kifogásolta. Mindössze annyit várt el, hogy ha egy mód van rá, esténként hozzá menjen haza a nő.
A két love story közti fajsúlyos különbség abban mutatkozik meg, hogy VII. Eduárd felesége cseppet sem bánta a viszonyt, sőt. Nemhogy nem vetette le magát a lépcsőn figyelemfelkeltő bánatában vagy vagdosta borotvapengével a karját két bulémiás önhánytatás között, de szélesre tárta a királyi udvar kapuját előtte, melynek oka a kapcsolat szép számú pozitív velejáróiban rejlett: flörtös Freddie sokkal diszkrétebben tudott viselkedni kissé kellemetlenül feltűnősködő elődjénél, Daisy Warwick-nál. Fejben tartotta és emlékeztette a királyt a királynéval kapcsolatos dátumokra, évfordulókra, és segített neki kellően drága és mutatós ajándékokat választani. Jelenlétét pedig végképp legitimálta a tény, hogy - ugyanúgy, miként Kamilla Károlyt - meg tudta nyugtatni a királyt bűvös női kézzel kisimogatva a megbokrosodott hangulathullámokat, leföldelve az elszabadulni készülő indulatot.
Alice Keppel volt az utolsó királyi szerető a brit uralkodói ház életében, aki ezt a nyíltan szemet hunyt, dédelgetett státuszt élhette meg. Mikor a későbbi király, a római számok sorában utána következő VIII. Eduárd lemondott a trónról szívszerelme, az amerikai Wallis Simpson miatt, akkor VII. Eduárd teljes értetlenséggel állt megrökönyödve az eset előtt a generációs szokásos #bezzegazénidőmbenezéssel jelezve: eddig egészen másként intézték itt a dolgokat, kérem szépen. Ugyanakkor az ő lemondása nyitotta meg a koronás utat VI. György trónja felé, akit ugyebár lánya, II. Erzsébet, majd napjainkban III. Károly követett.
Alice alighanem valódi érzésekkel, igaz szerelemmel kötődhetett VII. Eduárdhoz, hiszen a halálos ágyánál gyakorlatilag hisztérikus rohamot kapva kellett kivezettetni a szobából. Emlékeibe temetkezve búfelejteni Olaszországba ment, ott is halt meg 79 évesen a második világháborút követően. Két lánya született, Violet és Sonia, mely utóbbi egy báróhoz ment feleségül három gyerekkel hozva további hajtásokat a családfára. Egyikük Rosalind, Kamilla királyné édesanyja. Az eszmekocogás lényege tanulságként az, hogy ilyen, ha merünk nagyot álmodni, ha hiszünk az önbeváltó jóslatokban és ha az ember családfája hasonlít egy körforgalomhoz. De mondjuk mindenképp segít, ha összeszűrjük a levet egy herceggel, ámbár a tapasztalatok szerint meglehetős kihalófélben vannak a fehér paripával együtt.
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Getty
