Macska tornyon heverő cica

Ezek a macskafajták élnek a legtovább

A birman és a burma macskák élnek a legtovább, míg a szfinx macskák halnak meg a legfiatalabban, derült ki egy új, macskákat vizsgáló brit tanulmányból.

A kutatás szerint a burma és a birmán (más néven burmai szent templommacska) macskáknak a leghosszabb a várható átlagos élettartama a házi macskafajták közül. A szfinx macskák halnak meg átlagosan a legfiatalabban.

A Journal of Feline Medicine and Surgery című szakfolyóiratban májusban közzétett, közel 8000, 2019 januárja és 2021 márciusa között elhunyt brit házimacska adatait vizsgáló tanulmánnyal a szerzők célja az volt, hogy a macskatartók tájékozott döntéseket hozzanak cicájuk egészségügyi ellátásáról.

Egy macskafajta várható átlagos élettartama hasznos mérőszám lehet, de nem mond el mindent.

Ahhoz, hogy jobb képet kapjanak a macskák várható élettartamáról, a kutatók „élettartam-táblázatokat” dolgoztak ki, amelyek a macskák átlagos hátralévő várható élettartamát becsülik meg egy adott életkorban, melyből kizárták az adott életkor elérése előtt elpusztult macskák adatait.

A tanulmány szerint a házimacskák születésükkor átlagosan 11,7 évig éltek a Egyesült Királyságban. Kiderült emellett, hogy összességében a keresztezett macskák körülbelül 1,5 évvel tovább éltek, mint fajtatiszta társaik, a leghosszabb, születéskor várható élettartamuk, átlagosan 14,4 év pedig a burma és a birman macskáknak volt.

A szfinx macskák várható élettartama kevesebb mint feleannyira, mindössze 6,7 év volt, ami valószínűleg a szívbetegségekre vagy más betegségekre való genetikai hajlam miatt lehet.

A macskák fajtája mellett más tényezők is hozzájárultak a várható élettartamhoz. A nőstény macskák például átlagosan 1,3 évvel tovább éltek, mint a hímek, az ivartalanított és ivartalanított macskák pedig 1,1 évvel tovább maradtak életben.

A kutatók szerint a kulturális preferenciák, például hogy a macskákat lakásban kell-e tartani vagy kint kell-e tartani, szintén befolyásolhatják a macskák becsült élettartamát. Az ilyen preferenciák széles körben változnak, de nehezen számszerűsíthetők.

Dan O'Neill, a tanulmány társszerzője és a londoni Royal Veterinary College társállat-epidemiológusa szerint ennek az az oka, hogy az állatorvosi klinikák nem jegyzik fel, kimegy-e a macska a szabadba és ha igen, milyen gyakran, valamint a macska szabadtéri kalandjai gyakoribbá vagy ritkábbá válhatnak, ha életének későbbi szakaszában újra befogadják.