Hátán fekvő macska

Ezzel a módszerrel tényleg kommunikálni tudsz a macskáddal

A macskák híresek a távolságtartásukról, de lehet, hogy csak nem beszéljük jól egymás nyelvét.

Egy 2020-as kutatás kimutatta, hogy csak többet kell mosolyognunk macskánkra, és máris könnyebb lesz a kommunikáció. Ezt a mosolyt ne úgy képzeljük el, ahogy egy embertársunkra, a fogaidat megvillantva mosolygunk, hanem a macskás módján, a szemeink összehúzásával és lassú pislogással.

A macska-ember interakciók megfigyelésével a tudósok megerősítették, hogy ez a kifejezés arra készteti a macskákat, hogy közeledjenek az emberhez, és befogadóbbak legyenek vele szemben.

„Olyan emberként, aki egyszerre tanulmányozta az állatok viselkedését és macskatulajdonos is, nagyszerű, hogy sikerült megmutatni, hogy a macskák és az emberek képesek ilyen módon kommunikálni. Ez olyasmi, amit sok macskatulajdonos már korábban is sejtett, ezért izgalmas, hogy bizonyítékot találtunk rá”

– fogalmazott Karen McComb, a Sussexi Egyetem pszichológusa egy 2020-as nyilatkozatában.

Ha töltöttünk már időt macskák közelében, valószínűleg láttuk már a részben csukott szemű arckifejezésüket, amelyet lassú pislogás kísér. Ez hasonló ahhoz, ahogyan az emberi szemek mosolygáskor összeszűkülnek, és általában akkor fordul elő, amikor a cica nyugodt és elégedett. Ezt a kifejezést egyfajta macskamosolyként értelmezik.

A macskatulajdonosok beszámolói arra utalnak, hogy az emberek képesek lemásolni ezt a kifejezést, hogy háziállatuknak azt kommunikálják, hogy barátságosak és nyitottak vagyunk az interakcióra. Egy pszichológusokból álló csapat két kísérletet tervezett annak megállapítására, hogy a macskák másképp viselkednek-e a lassan pislogó emberekkel szemben.

Az első kísérletben a gazdik lassan pislogtak 21 macskára 14 különböző háztartásból. Miután a macska elhelyezkedett és kényelmesen elhelyezkedett az otthoni környezetük egy pontján, a tulajdonosokat arra kérték, hogy üljenek le körülbelül 1 méterre tőlük, és lassan pislogjanak, amikor a macska rájuk néz. Kamerák rögzítették a tulajdonos és a macska arcát, és az eredményeket összehasonlították azzal, ahogyan a macskák emberi interakció nélkül pislognak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a macskák nagyobb valószínűséggel pislognak lassan az emberükre, miután az gazdájuk lassan pislogott rájuk, mint az interakció nélküli állapotban.

A második kísérletben nyolc különböző háztartásból származó 24 macska vett részt. A gazdik itt nem pislogtak, hanem a kutatók, akiknek korábban nem volt kapcsolatuk a macskával. Kontrollként a macskákról felvették, amint reagálnak a pislogás nélküli feltételre, amelyben az emberek pislogás nélkül bámulták a macskákat.

A kutatók ugyanazt a lassú pislogási folyamatot végezték el, mint az első kísérletben, és a macska felé nyújtották kezüket is. Azt találták, hogy a macskák nem csak nagyobb valószínűséggel pislogtak vissza, hanem nagyobb valószínűséggel közeledtek az ember kezéhez is, miután az ember pislogott.

McComb elmondása szerint ez a tanulmány az első, amely kísérletileg vizsgálja a lassú pislogás szerepét a macska-ember kommunikációban.

„És ez olyasvalami, amit te magad is kipróbálhatsz a saját macskáddal otthon, vagy olyan macskákkal, akikkel az utcán találkozol. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy fokozzuk a macskákkal való kötődést. Próbáld ki, hogy a szemedet úgy szűkítve nézel rájuk, mintha nyugodtan mosolyognál, majd pár másodpercre becsukod a szemed. Meglátod, ők maguk is ugyanígy reagálnak majd, és egyfajta beszélgetésbe kezdhetsz.”

A kutyák talán sokkal lelkesebben kommunikálnak, mint a macskák, de ez a hír a macskabarátok számára nem meglepetés. Az elmúlt évek kutatásai kimutatták, hogy macskaféléket sokkal jobban összehangolják emberi lakótársaikkal, mint azt korábban feltételezték, és hogy a kutyákhoz való hasonlításuk rossz szolgálatot tesz.

A macskák például kedvesen reagálnak azokra az emberekre, akik befogadóak velük szemben. Hasonlóképpen, visszhangozzák a velük együtt élő emberek személyiségjegyeit, amely azzal lehet összefüggésben, hogy a macskák miért veszik észre, ha az emberük szomorú. A nevüket is felismerik (bár sokszor inkább figyelmen kívül hagyják). Az emberükhöz való kötődésük pedig meglepően mély.

Nehéz megmondani, hogy a macskák miért pislognak ilyen lassan az emberre. Ezt úgy értelmezik, mint a jóindulatú szándékok jelzését, mivel a macskák a folyamatos bámulást fenyegetésként értelmezik. De az is lehetséges, hogy a macskák azért fejlesztették ki ezt a kifejezést, mert az emberek pozitívan reagálnak rá.

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock