Dr. Solymosi Péter és Goda Gábor okleveles vegyészmérnökök. Csapatukkal jöttek rá arra, rosszul tették fel a kérdést eddig. A talajra nem mint sokszor szennyezett, alacsony értékű nyersanyagra, hanem mint potenciálisan ehető, nagy értékű forrásra kell gondolni: „A lényeg igazából az, hogy ehető lesz a talaj, pontosabban annak egy frakciója” – mondja Gábor nevetve, mintha ez a világ legtermészetesebb állítása lenne. Pedig amit állítanak, az radikálisan szembe megy azzal, ahogyan a legtöbb nyersanyagról, az élelmiszerekről és azok minőségéről, valamint nagy általánosságban a talajról gondolkodunk. A Draconic Technology ugyanis olyan szabadalmaztatott eljárást fejlesztett ki, amellyel élelmiszeripari minőségű humin- és fulvosavak nyerhetők ki a talajból, mégpedig zöld technológiával, hasznosíthatatlan melléktermék nélkül.

„Már egyetemen eszembe jutott” – mondja Gábor. Nem egy konkrét kísérlethez köti a felismerést, hanem élményekhez. Gyerekkorában sokat kertészkedett a nagyapjával. Feltűnt neki, hogy van, ahol a talaj sárgás-szürke, máshol mélyfekete, és hogy ahol fekete a föld, ott minden nagyobb, erősebb, élőbb, szebb. Később, az egyetemen, amikor talajkémiát és földtant tanult, ez a gyerekkori tapasztalat hirtelen értelmet nyert: „Régen az öregek kihúzták a répát a földből, ledörgölték, és megették. Nyersen, a kertben. Ma meg attól félünk, hogy a talaj eleve valami koszos, veszélyes dolog.” Ekkor kezdett motoszkálni benne a kérdés: mi van akkor, ha a talaj nem probléma, hanem megoldás?

A humin- és fulvosavak a természet egyik legkülönösebb „közvetítői”. Ezek azok az anyagok, amelyek összekötik a szervetlen világot (kövek, ásványok) a szerves világgal (növények, majd állatok, ember). „A humusz kifejezést sokan ismerik, azonban a humusz kémiai szempontból nem egyetlen anyag, hanem úgynevezett humuszanyagok összessége. Ezek frakcionálással több csoportba sorolhatók, amelyek közül a legjelentősebbek a huminsavak és a fulvosavak. Ezek tekinthetők a humusz kémiailag aktív komponenseinek, vagyis a humusz hatóanyagainak.” – magyarázza Gábor. A huminsavak képesek ásványi anyagokat kioldani a kőzetekből, és olyan formába hozni, amit a növények fel tudnak venni. Innen jut el az ásványi anyag az állatokhoz és végső soron az emberhez. A Draconic Technology felismerése az volt, hogy ezt a komplexet nem csak közvetve, táplálékláncon keresztül lehet bevinni, hanem közvetlenül is. A vas-humátban a vas egy természetes humuszanyaghoz van kötve, nem szabad formában van jelen. Ezért nem egyszerre szabadul fel, hanem a környezet hatására. Ugyanez a megkötő képesség teszi lehetővé, hogy a humuszanyagok más fémeket is magukhoz kapcsoljanak, például az ólmot vagy a higanyt, amelyek a vasnál is erősebben kötődnek hozzájuk. Mi ebben a jó? „Úgy pótolható ásványi anyag, hogy közben a huminsavak is érvényesülnek. Egyes kutatások szerint a huminsavak kedvezően befolyásolhatják bizonyos káros nehézfémek szervezeten belüli viselkedését Ez a trükk” - meséli a vegyészmérnök.

A szabadalom hivatalos neve: „Eljárás élelmiszeripari minőségű fulvosav és/vagy huminsav előállítására.” A beadás 2022 márciusában történt, a megadási értesítés 2025. októberében érkezett meg. Maga a szabadalmi munka kb. három év célzott kutatás, de a huminsavakkal való munka több mint tíz éve tart.

Nem egy konkrét termékről van szó, hanem egy eljárásról: a kérdés az volt, hogy hogyan vonod ki a talajból a huminsavat, milyen reakciókkal, és hogyan stabilizálod úgy, hogy az élelmiszeripar számára is megfelelő, standardizálható legyen. És itt jön az igazi különbség a piacon lévő megoldásokhoz képest. Miért más ez, mint amit eddig huminsavként ismertünk?

„Ha lett volna már ilyen technológia, nem kap szabadalmat” – mondja Gábor szárazon. Vannak gyártók, akik élelmiszer-minőségű huminsavakról beszélnek, de hogy ez mit jelent valójában, az sokszor kérdéses. A Draconic Technology eljárása több ponton is szakít a megszokott ipari gyakorlattal: zöld technológia, nincs hasznosíthatatlan melléktermék (0 gramm), az anyagok végig aktív állapotban maradnak, nem történik olyan molekulaváltozás, ami tönkretenné a huminsav szerkezetét, a teljes folyamatban csak élelmiszeripari anyagokat használnak. „Minden, ami kijön a technológiából, értékesebb, mint ami bement” – foglalja össze Gábor. A mellékfrakciók levéltrágyaként, talajkondicionálóként hasznosulnak. Nincs hulladék, nincs ártalmatlanítás.

Bár az eljárás elvileg bármilyen talajra alkalmazható, a hozam nagyon különböző. „Jó talajból 18-22% is kinyerhető. Rosszból 1-2%, nagyon macerásan" – meséli az egyik fejlesztő. A Draconic Technology tőzeggel dolgozik, amely egy különösen tiszta, érintetlen, huminsavforrás. Ez össze sem hasonlítható egy ipari park melletti, szennyezett talajjal. A huminsavak egyébként maguk is a talaj minőségének mérőszámai: ahol kevés van belőlük, ott a talaj gyenge vagy szélsőséges esetekben haldoklik.

A jelenlegi alkalmazások már most globálisak. A Draconic Technology alapanyagként értékesíti a kinyert frakciókat világszerte, étrend-kiegészítőkhöz, kelátképzőkhöz. Tárgyalások zajlanak Ausztráliában, az USA-ban, Ghánában. Üzletileg egyelőre gyerekcipőben jár a projekt, de Gábor szerint ez csak a kezdet, erre még 3-4 szabadalom fog épülni.

Egyes szűkebb fulvosav-frakciók már most a biológiai kutatások érdeklődésének középpontjába kerültek, mivel különleges szerkezetük miatt új típusú bioaktív anyagok forrásai lehetnek: „A huminsavak további frakcionálásával olyan bioaktív anyagokkal kezdhet dolgozni a tudomány, amik eddig még nem voltak porondon.” Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, mit változtat meg ez a szabadalom, Gábor visszakanyarodik a régi történethez: „Nem biztos, hogy mindent le kell mosni, amit a földből kiveszünk.”