„2026. augusztus 26-án reggel 8 órakor gombosszegi otthonában elhunyt Nádas Péter” – közölte az író családja Nádas Péter Facebook-oldalán.

Nádas Péter a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb, külföldön is széles körben ismert alkotója volt. Különösen a német nyelvterületen övezte nagy elismerés, és az elmúlt évtizedekben többször is felmerült a neve az irodalmi Nobel-díj lehetséges várományosai között.

A magyar próza megújításának egyik meghatározó alakjaként Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt az úgynevezett „Péterek nemzedékéhez” sorolták. Legfontosabb művei közé tartozik az Emlékiratok könyve, a monumentális Párhuzamos történetek, a Világló részletek és a Rémtörténetek.

Nádas Péter Budapesten született zsidó munkáscsaládban, Tauber Klára és Nádas László gyermekeként. Szüleit fiatalon elvesztette, ezután öccsével együtt nagynénjük, Aranyossi Magda gyámsága alá kerültek.

Pályája nem az irodalommal, hanem a fényképezéssel indult. 1958 és 1961 között fényképész szakmunkástanuló volt, majd elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétéves újságíró-iskoláját.

1961 és 1963 között a Nők Lapja fotóriportereként dolgozott, később pedig a Pest Megyei Hírlap munkatársa lett. 1969-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott.

Élete során azonban később is több folyóirat és kulturális intézmény munkájában részt vett. A hetvenes években a berlini Humboldt Egyetem ösztöndíjasa volt, később a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztőjeként, a győri Kisfaludy Színház lektoraként, majd a Magyar Napló állandó munkatársaként is dolgozott.

Nádas műveit számos nyelvre lefordították, írói munkássága pedig messze túlnőtt Magyarország határain. Különösen nagy nemzetközi visszhangot váltott ki az Emlékiratok könyve, majd a több mint másfél évtizeden át készülő Párhuzamos történetek.

Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták. 1992-ben Kossuth-díjat kapott, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2006-ban a Berlini Művészeti Akadémia tagjává választották, 2015-ben pedig Szép Ernő-díjjal ismerték el életművét.

Az író hosszú évtizedeken keresztül Gombosszegen élt. Egy korábbi interjújában arról beszélt, hogy bár több mint fél évszázadot töltött vidéken, budapesti kötődését soha nem akarta feladni. A városi és vidéki élet eltérő gondolkodásmódját, nyelvhasználatát kifejezetten inspirálónak tartotta.

Külföldre sem akart végleg elköltözni. Úgy vélte, az író számára meghatározó az a nyelvi közeg, amelyben él, és az anyanyelv elszakíthatatlan attól a környezettől, amelyben használják.

Az irodalom jelentőségéről egy tavalyi interjúban úgy fogalmazott, hogy az alapvetően személyes ügy: az író és az egyes olvasó között létrejövő kapcsolat. Ugyanakkor úgy vélte, irodalom nélkül egy társadalom elveszíti azt a reflexiós felületet, amelyen keresztül saját működéséről, szokásairól és konfliktusairól gondolkodhat.

Nádas Péter 83 éves volt.

(hvg)