A Remote HR-tech vállalat 2023-as globális élet-munka egyensúlyi indexe 22 országot rangsorolt olyan szempontok alapján, mint a törvényes éves szabadság, a törvényes betegszabadság minimális százalékos aránya és a fizetett szülési szabadság összege.
A BBC Travel emellett a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) munka-magánélet egyensúlyára vonatkozó adatait is áttekintette, melyek azt elemzik, hogy a 22 tagországban hány órát dolgoznak a munkavállalók, és mennyi időt fordítanak a szabadidőre és a személyes gondoskodásra.
Íme öt ország a legjobban szereplő országok közül:
1. Új-Zéland
Fotó: Shutterstock
A Remote rangsorát vezető Új-Zéland 26 hét fizetett szülési szabadsággal végzett az élen, amit a viszonylag magas minimálbér, a 32 napos törvényes éves szabadság és a legalább 80%-os törvényes táppénz aránya is elősegít.
Az ország munkához való hozzáállása is barátságos, az emberek fő prioritásai között a családjuk, a jólétük, a kikapcsolódás és az utazás szerepel. Természetesen, Új-Zéland sem tökéletes. Az OECD adatai szerint a munkavállalók 14%-a dolgozik heti 50 óránál többet, ami több, mint az OECD 10%-os szabadságátlaga.
Az OECD-átlagnál valamivel kevesebb időt, napi 14,9 órát töltenek öngondoskodással (például evéssel és alvással) és szabadidővel (beleértve a családdal és barátokkal való időtöltést, a hobbikat és a tévénézést). Továbbá, Új-Zéland nem nyújtja a más gazdag országok által nyújtott kormányzati támogatások egy részét, például a munkanélküliség esetére szóló munkavállalói biztosítást, a gyermekgondozási költségek pedig magasak és emelkednek.
2. Spanyolország
A második helyen álló Spanyolországban 26 napos a törvényes éves szabadság. Az OECD adatai szerint eközben a spanyol munkavállalók Olaszországon és Franciaországon kívül minden más ország közül a legtöbb órát fordítják szabadidőre és személyes gondoskodásra. Mindössze 2,5% dolgozik nagyon hosszú órákat a fizetett foglalkoztatásban.
Bár gyakran hallani, hogy a spanyolok nagyon sokáig dolgoznak, ez részben a megváltozott munkaidő miatt van. Korábban a hagyományos munkanap körülbelül 08:30-tól 13:30-ig tartott, egy-két órás sziesztával, és 19:00 vagy 20:00 órakor ért véget. A szieszta azonban évek óta visszaszorulóban van, így egyes munkavállalók már nem tartják az ebédszszünetet, de még mindig sokáig maradnak az irodában. Ennek az eltolódásnak a leküzdése érdekében 2016-ban Spanyolország akkori miniszterelnöke azzal került a címlapokra, hogy bejelentette: szeretné, ha a munkanapok ehelyett 18:00 órakor érnének véget.
Ennek ellenére a legfrissebb uniós adatok szerint a spanyolok átlagosan 37,8 órát dolgoznak hetente, ami mindössze 20 perccel több, mint az európai átlag. Azoknál a cégeknél, ahol még mindig hosszú ebédszünetet tartanak, nyáron a pénteki napokon elterjedt a jornada intenziva nevű hagyomány: az ebédszünet helyett a dolgozók 15:00-kor hagyják el az irodát.
3. Dánia
Fotó: Shutterstock
Dániában elég éles a határ a munka és az szabadidő között. A munkanap 8-kor kezdődik, és az emberek általában 16 órakor befejezik azt. Mivel a gyerekeket általában ekörül kell elhozni az óvodából, mindenki, még azok is, akiknek nincs gyerekük, ekkor fejezi be a munkanapját. Dániában a 16 és 19 óra közötti idő a családoké. A munka és a magánélet egyensúlyának ilyen mértékű előtérbe helyezését mutatják az OECD és a Remote rangsorai is. A dán munkavállalók mindössze 1%-a dolgozik heti 50 óránál többet, ami jóval kevesebb, mint például Olaszországban (3%) vagy az OECD-átlag (10%). Emellett napi 15,7 órát fordítanak személyes és szabadidőre, többet, mint az OECD-átlag. A rugalmas munkavégzést kifejezetten támogatják – az országban még 1998-ban indították el a Flexjobs rendszert, amelynek keretében a munkavállalók más munkaidőt, munkarendeket vagy akár fizikailag kevésbé megterhelő feladatokat is kérhetnek.Az ország 36 nap törvényes éves szabadságot is biztosít, ami a gazdag országok között a legmagasabb, és a munkavállalóknak a betegszabadságért a bérük 100%-át kell kifizetni.4. Franciaország
Az OECD adatai szerint Franciaországban az emberek napi 16,2 órát fordítanak személyes és szabadidőre, ami Olaszország után a második helyen áll. A munka és a magánélet egyensúlyának távoli listáján az ország összességében a harmadik helyen áll, különösen a törvényes éves szabadságra szánt napok számával (36).
Tény, hogy Franciaországban a munkavállalók 8%-a dolgozik heti 50 óránál többet, ami alacsonyabb, mint az OECD 10%-os átlaga, de még mindig magasabb, mint sok más, élvonalbeli országé.
5. Olaszország
Valószínűleg az olaszok találták fel a munka és a magánélet egyensúlyának fogalmát, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a népszerű olasz kifejezés, hogy dolce far niente (a semmittevés édessége).
Az OECD adatai is ezt igazolják. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak a napjuk 69%-át, 16,5 órát az öngondoskodásra és a szabadidő eltöltésére fordítják. Ez 1,5 órával több, mint az OECD-átlag, így ez az OECD-ország, ahol az emberek a legtöbb szabadidővel rendelkeznek.
Eközben, míg az OECD-országok munkavállalóinak 10%-a dolgozik nagyon hosszú órákat (több mint 50 órát hetente), addig Olaszországban csak 3%-uk. Bár sokan azt hiszik, hogy az olaszok nem dolgoznak, ez nem így van, sőt, sokat dolgoznak, egyszerűen csak produktívak.
Természetesen, vannak hátrányok is. Az országban például magasabb a munkanélküliség és alacsonyabbak az átlagfizetések, mint sok más OECD-országban. Olaszország sokkal rosszabbul szerepel a Remote munka-magánélet egyensúlyi listáján is - a 22. helyen -, amely olyan szempontokat vesz figyelembe, mint az általános boldogságindex és az LMBTQ+ befogadás.
Nyitókép: Shutterstock
