Az Archives of Sexual Behavior folyóiratban megjelent tanulmány, amely közel 2 000, társkereső oldalon viszonyt kereső ember megkérdezésén alapult, a kutatók meglepő eredményre jutottak. A válaszadók többsége elégedettnek vallotta magát a házasságával, és azt mondta, hogy továbbra is szereti a házastársát.

Ennek ellenére mégis megcsalták a párjukat, élvezték a tapasztalatot, és sokan közülük nem is bánták meg.

A kutatást vezető Dylan Selterman szociálpszichológus elmondta, hogy az erkölcsi következetesség „nagyon-nagyon bonyolult dolog”. Vagyis az a feltételezés, hogy félrelépés csak egy rossz kapcsolatban történhet meg, nem mindig állja meg a helyét.

Egy másik, a Journal of Sex Research című folyóiratban megjelent tanulmány, amelyben közel 500 olyan embert kérdeztek meg, akik beismerték, hogy megcsalták a partnerüket, arra volt kíváncsi, miért léptek félre a résztvevők. A válaszokat nyolc kategóriába sorolták:

• harag
• alacsony önértékelés
• a szeretet hiánya
• gyenge elkötelezettség
• a változatosság iránti vágy
• az elhanyagoltság érzése
• szexuális vágy
• egyszerűen rossz helyen voltak rossz időben.

A szexuális vágy természetesen szerepelt a listán, de nem ez volt az egyetlen ok – és sok esetben még csak nem is a legfontosabb. A legtöbb embert talán az lepi meg a legjobban, hogy egy félrelépés nem mindig jár szexuális kapcsolattal.

A Selterman által vezetett kutatásban a beszámolt fizikai közeledések nagy része csókolózásra és ölelésre korlátozódott, és csak a résztvevők körülbelül fele mondta azt, hogy valóban sor került szexre. Ez arra utal, hogy sok ember számára a megcsalás nem kizárólag a testi vágyról szól, hanem egy érzésről, amelyet keresnek.

John Gottman pszichológus, aki évtizedek óta azt vizsgálja, mi teszi működőképessé a házasságokat, egy „bids” („kapcsolódási kísérletek”) nevű fogalmat vezetett be. Ezek azok a kis pillanatok, amikor az egyik partner figyelmet, szeretetet vagy támogatást kér. Egy pillantás, egy megjegyzés, egy felhívás, hogy vegyék észre valamit. Gottman kutatásai szerint, ha ezeket a kéréseket elég gyakran figyelmen kívül hagyják, az csendesen aláássa a kapcsolatot, még akkor is, ha a felszínen minden rendben látszik. Nem feltétlenül vannak nagy veszekedések vagy látványos problémák.

Előfordulhat, hogy egy kapcsolat a külvilág számára boldognak tűnik, és a legtöbb napon valóban az is, miközben az egyik fél hosszú ideje úgy érzi, hogy nem látják, nem hallják vagy nem értik meg. 

Moshe Ratson pszichoterapeuta olyan klienseket említ, akik valóban boldog kapcsolatban éltek, mégis megcsalták a párjukat, és szerinte az őszinte válasz gyakran kényelmetlen – alacsony önértékelés, gyenge érzelmi szabályozás és egyfajta nyugtalanság, amelyet semmilyen megnyugtatás sem tud orvosolni. Ratson megjegyzi, hogy egyesek nem bíznak a stabilitásban, amikor megkapják. Ha valaki kaotikus környezetben nőtt fel, egy nyugodt kapcsolat olyan ismeretlennek tűnhet számára, hogy kényelmetlenséget okoz, ezért egy része ellene dolgozik anélkül, hogy teljes mértékben tudatában lenne annak, mi is történik valójában.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a megcsalás elfogadható lenne. A hűtlenség továbbra is komoly bizalomvesztést okoz, és felelősséggel jár. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy egy megcsalás után nem mindig az a legjobb kérdés, hogy „boldog volt-e egyáltalán a kapcsolat?”. A valóság ennél sokkal összetettebb: valaki szerethet, lehet elégedett, és mégis hozhat olyan döntést, amely ellentmond mindennek, amit saját magáról gondol.

(The Times of India)