A de Nesle nővérek – akiket de Mailly nővérekként is emlegettek – Franciaország egyik előkelő arisztokrata családjából származtak. Apjuk, Louis de Mailly márki és de Nesle herceg, a francia udvar ismert alakja volt, édesanyjuk, Armande Félice de la Porte Mazarin pedig a befolyásos Mancini családhoz kötődött.

Anyai ágon a család kapcsolatban állt Mazarin bíborossal, XIV. Lajos nagy hatalmú főminiszterével is. A nővérek így olyan közegben nőttek fel, ahol a rang, a kapcsolatok és az udvari befolyás szorosan összefonódott.

A kor arisztokrata lányaihoz hasonlóan zenét, táncot, illemtant és társalgást tanultak, majd bekerültek Versailles világába. Ez az udvar egyszerre jelentett csillogást és veszélyes politikai terepet: egy jól megválasztott kapcsolat egész családok sorsát változtathatta meg.

XV. Lajos 1710-ben született, és mindössze ötéves volt, amikor 1715-ben Franciaország királya lett. Tizenöt évesen feleségül vette a lengyel származású Marie Leszczyńskát, akitől tíz gyermeke született.

A házasság kezdetben stabilnak tűnt, de az 1730-as évektől a király egyre több szeretőt tartott. Később Madame de Pompadour vált közülük a leghíresebbé, ám előtte a de Nesle nővérek története kavarta fel Versailles életét.

A testvérek közül elsőként Louise Julie került közel a királyhoz. Louise Julie de Mailly-Nesle 1710-ben született Párizsban. Tizenhat évesen férjhez adták unokatestvéréhez, Louis Alexandre de Maillyhoz, de a házassága nem bizonyult boldognak. Édesanyja 1729-es halála után Louise Julie átvette annak udvari tisztségét, és a királyné egyik fő udvarhölgyeként bekerült Versailles legbelső köreibe. 1732-re viszonya alakult ki XV. Lajossal.

A kapcsolatot állítólag André-Hercule de Fleury bíboros, a király egyik legbefolyásosabb tanácsadója is támogatta. Fleury számára egy olyan szerető lehetett hasznos, aki a királyra gyakorolt befolyásával ellensúlyozhatta az udvari riválisokat.

Louise Julie azonban nem tűnt különösebben hataloméhesnek. Élvezte a királytól kapott ajándékokat, vagyont és rangot, és úgy tűnik, valóban kötődött hozzá. Csakhogy éppen ő segítette elő saját bukását. Louise Julie igyekezett testvérei számára is udvari pozíciókat szerezni, és ezzel olyan közel hozta őket a királyhoz, hogy idővel saját riválisaivá váltak. A harmincas évek végére XV. Lajos már Louise Julie húgaival is viszonyt folytatott.

1742-ben Louise-t végül félreállították. Nemcsak a király kegyét veszítette el, hanem egyik húga még a versailles-i lakosztályából is eltávolíttatta a bútorait – látványos és kegyetlen jelzésként arra, hogy véget ért az uralma. A megtört Louise Julie kolostorba vonult, ahol 1751-ben, 41 évesen halt meg.

Pauline Félicité de Mailly-Nesle 1712-ben született, és temperamentumában merőben különbözött visszahúzódó nővérétől. Szellemes, feltűnő és ambiciózus nőként írták le, aki erősen vágyott a pénzre, a befolyásra és a figyelemre.

A húszas évei közepén még hajadon volt, amikor Louise Julie segítségével bekerült az udvarba. A segítségért azonban különös módon „hálálta meg” nővére támogatását: rövidesen maga is elnyerte XV. Lajos kegyeit. 1739-re Pauline és Louise Julie egyszerre voltak a király szeretői.

Pauline-t a király ajándékokkal, pénzzel és birtokokkal halmozta el, majd férjhez adták a Marquis de Vintimille-hez. Férje vidékre költözött, Pauline pedig folytatta kapcsolatát az uralkodóval. A történet azonban tragikus véget ért. Pauline 1741-ben, mindössze 29 évesen halt meg szülés közben. Gyermeke nagy valószínűséggel XV. Lajostól származott, bár hivatalosan férje fiaként tartották számon.

A botrány itt még nem ért véget. Pauline holttestét Versailles-ban felravatalozták, ám az őrség éjszakára magára hagyta a testet. Egy feldühödött tömeg betört, és meggyalázta a holttestet a házasságtörés miatt.

A legfiatalabb testvér, Marie Anne de Mailly-Nesle 1717-ben született, és minden jel szerint a legelszántabb volt közülük. 1741-re Pauline halott volt, Louise Julie pozíciója meggyengült, Versailles-ban pedig egyre élesebb lett a küzdelem a király befolyásolásáért. Marie Anne felismerte a lehetőséget. A hatalmas befolyással rendelkező Richelieu herceg őt kezdte támogatni, és 1742-ben egy versailles-i bálon megszervezte találkozását XV. Lajossal. A terv működött: Marie Anne néhány héten belül a király új szeretője lett.

Állítólag feltételhez is kötötte a kapcsolatot: azt akarta, hogy XV. Lajos szakítson más szeretőivel. Így hamarosan saját nővérét is eltávolíttatta az útból. Louise Julie versailles-i lakosztályából még a bútorokat is elszállíttatta. Marie Anne nem csupán a király kegyét akarta. Politikai befolyásra is törekedett. A háttérben Richelieu hercege is igyekezett felhasználni a királlyal való kapcsolatát a francia kül- és hadpolitika befolyásolására.

Hatalma azonban rövid életűnek bizonyult. 1744 végén Marie Anne súlyosan megbetegedett, és attól tartott, hogy megmérgezték. December 8-án, mindössze 27 évesen meghalt. A mérgezésről szóló pletykákat soha nem sikerült bizonyítani.

Marie Anne halála után XV. Lajos egy újabb de Nesle nővérnél talált vigaszt. Diane Adélaïde 1713-ban született, és már korábban is Marie Anne oldalán állt a testvérek közötti hatalmi harcban. 1742-ben férjhez ment Louis de Brancashoz, Lauraguais hercegéhez, de a házasságukban sem volt ritka a hűtlenség.

Diane és XV. Lajos kapcsolata 1744 végén kezdődött, és mindössze néhány hónapig tartott. A király hamarosan egy nála fiatalabb, ráadásul közembernek született nő, Jeanne Antoinette Poisson felé fordult – akit a történelem ma Madame de Pompadourként ismer. Diane ezután visszavonult az udvartól, és 1769-ben, Párizsban halt meg.

Az ötödik nővér, Hortense de Mailly-Nesle 1715-ben született, és ő volt az egyetlen, aki soha nem lett XV. Lajos szeretője. 1739-ben, 24 évesen ment férjhez François-Marie de Fouilleuse-hoz, Flavacourt márkijához. A házasság boldogtalan volt, férjét pedig uralkodó természetűnek és időnként erőszakosnak írták le.

Hortense az 1730-as évek közepétől rendszeresen megfordult Versailles-ban, majd 1742-ben a királyné udvarhölgye lett. Minden adott volt ahhoz, hogy ő legyen a következő de Nesle nővér XV. Lajos oldalán. De Hortense ellenállt a király közeledésének. A korabeli udvari pletykák szerint választania kellett volna a király kívánságának teljesítése és férje fenyegetései között, aki állítólag azzal fenyegette, hogy megöli, ha viszonyba kezd az uralkodóval. Akármi is volt az igazság, Hortense végül kimaradt a családi botrányból.

Hosszú életet élt, és megérte a francia forradalmat is. 1793–94-ben, a terror idején letartóztatták és kihallgatták, de állítólag szarkasztikus humora is hozzájárult ahhoz, hogy elkerülje a guillotine-t. 1799-ben, 84 éves korában halt meg Párizsban.

A de Nesle nővérek története 1745-ben ért véget XV. Lajos szeretőiként, amikor megjelent a színen Madame de Pompadour. Ő néhány év után egészségi okokból már nem tartott fenn intim kapcsolatot a királlyal, de továbbra is rendkívüli politikai és kulturális befolyással bírt Versailles-ban. XV. Lajos ezután is sorra váltogatta szeretőit. A 1750-es és 1760-as években több mint egy tucat nő kötődött hozzá, egy részük pedig a versailles-i Parc-aux-Cerfs nevű épületben élt. 

A de Nesle nővérek azonban különleges helyet foglaltak el a király szeretőinek történetében. Négy testvér egymás után – egy időre pedig egyszerre – osztozott ugyanazon a királyon, miközben az ötödik nővér az utolsó pillanatban kimaradt a botrányból.