Schratt Katalin 1853. szeptember 11-én született a Bécs közelében fekvő Badenben, polgári családban. Már gyerekként a színpad vonzotta, és korán eldöntötte, hogy színésznő szeretne lenni. Szülei eleinte nem támogatták az elképzelését, ezért egy kölni bentlakásos iskolába küldték abban a reményben, hogy idővel lemond a terveiről. A színészet iránti érdeklődése azonban nem csillapodott, így végül elfogadták a döntését, és lehetővé tették számára, hogy Bécsben színészi tanulmányokat folytasson. Első komoly szerződését 1872-ben kapta a berlini udvari színházban, majd egy évvel később a bécsi városi színházhoz került. Pályája elején főként könnyedebb szerepekben aratott sikert, később pedig drámai, összetettebb karaktereket is megformált. Szentpéterváron, Európa más városaiban és az Egyesült Államokban is vendégszerepelt. 1883-ban lett a bécsi Burgtheater tagja. Négy évvel később udvari színésznővé nevezték ki, 1893-ban pedig élethosszig tartó tagságot kapott a társulattól. A közönség kedvelte természetes játékát, humorát és közvetlen színpadi jelenlétét.

Fiatal színésznőként Alexander Girardihoz is közel került, aki a korszak egyik ismert osztrák színésze volt. a1879-ben aztán feleségül ment ittebei Kiss Miklós magyar nemeshez. Fiuk, Anton 1880-ban született meg. A házasság rövid időn belül megromlott, amihez Kiss Miklós költekező életmódja és szerencsejáték-szenvedélye is hozzájárult. Bár különváltak, hivatalosan azonban soha nem bontották fel a házasságot. Schratt továbbra is a férje nevét viselte, és a beszámolók szerint időnként annak adósságait is rendezte. Anyagi biztonságát saját színészi munkájával teremtette meg.

Nem tudni pontosan, hogyan ismerkedett meg egymással Schratt Katalin és Ferenc József, a történetről ugyanis több, egymástól eltérő változat maradt fenn. Egy népszerű anekdota szerint a színésznő egy örökösödési ügy miatt kért kihallgatást az uralkodótól, ám zavarában a kérvény helyett csipkés zsebkendőjét nyújtotta át neki. Más források szerint Ferenc József az 1880-as évek közepén figyelt fel a Burgtheater ünnepelt tagjára. Kapcsolatuk 1885 körül kezdődött, és Erzsébet királyné közvetítésével vált szorosabbá. Sisi nehezen viselte az udvari kötöttségeket, ezért gyakran utazott külföldre, illetve hosszabb időt töltött Gödöllőn. Távollétei alatt Ferenc József magányos maradt Bécsben, felesége pedig olyan társaságot keresett mellé, amely enyhíthette ezt az elszigeteltséget. Ezért támogatta közeledését Schratthoz, akit művelt, közvetlen és jó kedélyű embernek tartott, később pedig ő maga is baráti viszonyt alakított ki vele. Nyilvánosan is mutatkoztak együtt, és a császárné több alkalommal portrét rendelt Schratttól, amelyet Ferenc Józsefnek ajándékozott.

A kapcsolatuk alatt Ferenc József vásárolt egy villát Schratt számára a schönbrunni kastély közelében. Az uralkodó szinte mindennap meglátogatta a színésznőt, gyakran már kora reggel. A kastélypark egyik oldalsó kijáratán át gyalog is könnyen elérhette az épületet. Schratt tejeskávéval, mazsolás kuglóffal és a császár kedvelt szivarjaival várta. Az uralkodó ezekben az órákban rövid időre kiszabadulhatott a Hofburg merev rendjéből. Művészekkel beszélgetett, kártyázott, történeteket hallgatott, és kérte a jelenlévőket, hogy mellőzzék a formaságokat. A színésznő nem vállalt politikai szerepet, Ferenc József mégis megbízott benne, és személyes gondjait is megosztotta vele. Schratt lakása olyan hétköznapi közeget jelentett számára, amelyben nem uralkodóként, hanem magánemberként lehetett jelen.

A schönbrunni villa mellett az uralkodó további ingatlanokkal, ékszerekkel és pénzzel támogatta Schrattot. Bad Ischlben is gondoskodott számára lakóhelyről, hogy a színésznő a császári család nyári tartózkodása idején a közelében lehessen. A színésznő a császár társaságában az évek során jelentős anyagi biztonságra tett szert. Ferenc József a végrendeletében is gondolt rá, és félmillió koronát hagyott számára. Ez hatalmas összegnek számított ahhoz képest, hogy a színésznő a Burgtheaterben évente nyolcezer koronát keresett. A fennmaradt források szerint a kapcsolatuk időnként feszültté vált. Erzsébet 1898-as halála után Ferenc József egy ideig távolságtartóbb lett, Schratt pedig hosszabb utazásokkal kerülte a találkozásokat. Egy színházi konfliktus is hozzájárult ahhoz, hogy 1900-ban elhagyta a Burgtheatert. Bár a történet részleteit a történészek vitatják, egyes beszámolók szerint Schratt 1903-ban Mária Teréziát alakította egy komédiában. Az előadás nagy feltűnést keltett Bécsben, hiszen Mária Terézia Ferenc József egyik legismertebb uralkodó őse volt, Schratt és a császár kapcsolata pedig ekkorra már nyílt titoknak számított. A szerep így óhatatlanul összekapcsolódott a színésznő magánéletével és az uralkodóházhoz fűződő viszonyával.

Schratt Katalin már Rudolf trónörökös 1889-ben bekövetkező, tragikus halála után is támaszt nyújtott Ferenc Józsefnek. Erzsébet királyné 1898-as meggyilkolása újabb súlyos veszteséget jelentett az uralkodó számára, a színésznő pedig ebben az időszakban is mellette maradt. Kapcsolatuk a nézeteltérések és átmeneti eltávolodások ellenére az uralkodó 1916-os haláláig fennmaradt. Schratt hivatalosan nem vehetett részt a temetésén, ezért virágot helyezett el a ravatalánál. Szerelme halála után fokozatosan visszavonult a nyilvánosságtól.

Újságírók és kiadók többször próbálták rávenni, hogy írja meg emlékeit, ám következetesen elutasította az ajánlatokat. Ferenc József hozzá írt leveleit később kötetben is kiadták. Az első világháború idején Schratt hadikórház vezetésében vett részt. Munkájáért 1917-ben első osztályú hadi érdemkereszttel tüntették ki. Vagyonából jótékony célokat és állatvédő szervezeteket is támogatott. 1940. április 17-én, 86 évesen halt meg Bécsben. Ferenc Józsefet csaknem huszonnégy évvel élte túl, kapcsolatuk részleteit azonban haláláig megőrizte magának.