Reggeli rosszullétben szenvedő nő

Megtalálhatták a reggeli rosszullét okát

Több évtizedes kutatás után egy kutatócsoport olyan hormont emelt ki a reggeli rosszullétek valószínű okaként, amely az agyra hatva hányást okoz.

A kutatók egy bizonyos GDF15 nevű hormont vettek célkeresztbe, amióta 2000-ben először mutatták ki magas szintjét terhes nők vérszérumában. Azóta az ikervizsgálatok és a terhesség alatti súlyos hányingerben és hányásban szenvedő emberek genomikai szekvenálási vizsgálatai rámutattak betegségük genetikai összetevőjére, amely két gént érint, köztük a GDF15-öt kódoló gént.

A hányinger és hányás nagyon gyakori az első trimeszterben, de az esetek körülbelül 2 százalékában, vagyis 50 terhességből 1 esetben kialakul a legsúlyosabb formája, az úgynevezett hyperemesis gravidarum (HG), azaz vészes terhességi hányás.

Marlena Fejzo szülészeti kutató, a University of Southern California Keck School of Medicine munkatársa 2022 elején kollégáival együtt felfedezett néhány új ritka és gyakori genetikai változatot a GDF15 génben, amelyeket összefüggésbe hoztak a HG kockázatával. Ám e genetikai furcsaságok, valamint a GDF15 hormon közötti kölcsönhatás továbbra is tisztázatlan maradt.

Fejzo és kollégái megosztották a legújabb bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy a GDF15 kiváltja a hyperemesist.
Sok más fehérjéhez hasonlóan a GDF15 szintje is megugrik a terhesség alatt, és úgy tűnik, egyes nők érzékenyebbek a hormonra, mint mások.

„Eredményeink a GDF15-öt helyezik a [terhességi hányinger és hányás] és a HG mechanisztikus középpontjába, és egyértelműen utat mutatnak a kezelését és megelőzését célzó stratégiák felé”

– írják a kutatók a tanulmány preprintjében.

A hír, hogy a tudósok talán rájöttek a hipermezis okára, némi megkönnyebbülést hozhat a várandósoknak, még akkor is, ha a felfedezésből egyelőre nem dolgoztak ki új kezelési módokat.

Fejzo és munkatársai először is azt találták, hogy a GDF15 szintje mérhetően magasabb volt egy körülbelül 60 hyperemesissel küzdő nőből álló csoportban, mint egy másik, hasonló méretű, nem érintett terhes nőkből álló csoportban, ami megerősíti a korábbi eredményeket.

„Most már magabiztosan következtethetünk arra, hogy a GDF15 magasabb keringő szintje az anyai vérben összefügg a HG fokozott kockázatával”

– írják.

Ezután összehasonlították a GDF15 különböző genetikai változatait hordozó terhes nőket és magzatokat, és megállapították, hogy az egészséges terhességekben a GDF15 túlnyomó többsége a magzatból és a méhlepényből származik. Bár a kutatók megjegyzik, hogy az anyák több GDF15-tel járulhatnak hozzá a keverékhez, amikor a terhes szervezetük a hyperemesis súlyos stresszének van kitéve.

Visszatérve a korábban azonosított, a HG-vel összefüggésbe hozható genetikai variánsokhoz, Fejzo és csapata megállapította, hogy az ilyen variánsokkal rendelkező nők vérében jelentősen alacsonyabb volt a GDF15 hormon szintje, amikor nem voltak várandósak.

Ez a némileg meglepő megállapítás egy kicsit több értelmet nyert, amikor a kutatók egy több mint 18 000 skót nővel végzett külön vizsgálat adatait elemezték. Kiderült, hogy azoknál a nőknél, akiknek a várandósság előtt magasabb volt a GDF15 szintje, valójában kisebb volt a hyperemesis kialakulásának kockázata.

Hasonlóképpen, a béta-thalassemiában szenvedő nők – a GDF15 szintjét a terhességen kívül is megemelő vérbetegség – ritkán tapasztaltak hányingert és hányást terhesség alatt, állapította meg egy 20 nőből álló kis felmérés.

Mintha a várandósság előtti magasabb GDF15-szint bizonyos védelmet nyújtana a hyperemesissel szemben, érzéketlenné téve a nőket a hormonra, így kevésbé van hányást kiváltó hatása, vélik Fejzo és munkatársai.

Összességében azt mondják, hogy az új bizonyítékok arra utalnak, hogy a terhességi hányinger és hányás súlyossága a magzati eredetű GDF15 és az anya e peptiddel szembeni érzékenysége közötti kölcsönhatás eredménye, amelyet alapvetően a hormon korábbi expozíciója határoz meg.

További kutatásokra van szükség e hipotézis konkretizálásához, de a remény az, hogy a GDF15 szintjének a terhesség előtti növelése segíthet a HG megelőzésében, míg a terhesség alatti csökkentése elháríthatja a hányingert. A kutatók azonban különösen óvatosak a várandósság alatt alkalmazott terápiás egyének lehetséges ártalmaival kapcsolatban, így a biztonság elsődleges prioritás lesz.

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock