Itt az igazi ok, amiért ki kell vennünk a laptopot a reptéren a kézipoggyászból
Nem elég a stressz és a sok ember a reptereken, még azzal is bajlódnunk kell, hogy előhalásszuk a kézipoggyászunkból a folyékony dolgokat és a laptopunkat. De utóbbira miért van szükség?
A 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások után a repülőtéri biztonság drámaian megváltozott. 9/11 előtt át lehetett menni a biztonsági ellenőrzésen egy kézipoggyásszal, amely tele volt mindennel, amire szükség lehetett a nyaraláshoz, beleértve egy négy centiméteres pengéjű kést is.
9/11 után az átvizsgálási eljárások világszerte egyik napról a másikra megváltoztak. Az Egyesült Államokban a minimálbérért fizetett biztonsági magánvállalkozókat egy szövetségi szintű programra cserélték, amely magasan képzett biztonsági személyzetet alkalmaz. Mindent, ami fegyvernek minősülhetett, elkobozták, világszerte az utazóknak hirtelen le kellett venniük cipőjüket, övüket és felsőruházatukat, és ki kellett venniük telefonjukat, laptopjukat, folyadékot és minden mást, ami egy rögtönzött robbanószerkezet részeként használható.
Ez több évig tartott. Végül fejlettebb szűrési módszereket fejlesztettek ki bizonyos fenyegetések hatékony azonosítására. Ma már egyes országokban nem követelik meg, hogy a biztonsági ellenőrzés során levegyük a cipőnket, de a laptopot még sokszor ki kell venni a kézipoggyászból.
A gép, amelyen a táskáink és eszközeink áthaladnak, átröntgenezi ezeket. A fő ok, amiért ki kell vennünk a laptopot a táskából, az, hogy az akkumulátor és más mechanikus alkatrészek túl sűrűek ahhoz, hogy a röntgensugarak hatékonyan áthatoljanak rajtuk, különösen, ha az átvilágító rendszer régi. Ugyanez vonatkozik a tápkábelekre és más eszközökre, például a táblagépekre és a fényképezőgépekre is.
Ha ezek a tárgyak a táskában vannak, a biztonsági tisztviselők nem tudják az átvilágított kép alapján megállapítani, hogy fennáll-e kockázat. Meg kell jelölniük a táskát fizikai átvizsgálásra, ami mindent lelassít. Könnyebb, ha minden eszközt eleve eltávolítanak.
A táskában lévő laptop más, esetleg veszélyes tárgyakat is elrejthet. Külön vizsgálva a képernyőn láthatóvá válnak a belső alkatrészek. Egyes esetekben megkérhetik, hogy kapcsoljuk be, annak bizonyításaképp, hogy valóban működő számítógépről van szó.
Az újabb, több nézetet vizsgáló technológiával a biztonsági tisztviselők több szögből is megtekinthetik a táskát, hogy megállapíthassák, nem takarnak-e el valamit, vagy nem akarnak-e valami másnak látszani. Az emberek például megpróbálták összekeverni a fegyver alkatrészeit más alkatrészekkel, hogy átjussanak a feladott poggyász átvizsgálásán.
Egyes repülőterek korszerűsítették a 3D szkennelést, amely lehetővé teszi az utazók számára, hogy a laptopok kivétele nélkül menjenek át a biztonsági ellenőrzésen. Ha nem kérik, hogy vegyük ki a laptopunkat, az valószínűleg azért van, mert az egyik ilyen drágább rendszert használják.
Mindazonáltal a technológia feljavítása nem fogja megszüntetni a repülőtéri átvizsgálások okozta késedelmet. Végső soron ezek azért jelentenek nagy torlódást, mert a személyzet a képeket a képi anyagot szkenneli (ami a futószalag sebességét diktálja). Hacsak nem találunk módot arra, hogy az egész folyamatot automatizáljuk és minimális emberi felügyelettel futtassuk, akkor késésekre számíthatunk.
Nemcsak a táskákat vizsgálják át a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen, hanem minket is. A kapuszerű keret, amin a biztonsági ellenőrzések során át kell haladnunk, egy fémdetektor, melynek célja, hogy felfedje az esetlegesen a ruhánk alatt rejtőző fegyvereket vagy más illegális tárgyakat.
A repülőtéri fémdetektorok nem ionizáló sugárzást használnak, vagyis nem bocsátanak ki röntgensugarakat. A nagyobb testszkennerek viszont egyfajta röntgenberendezésnek számítanak. Ezek lehetnek aktívak vagy passzívak, illetve a kettő kombinációja.
A passzív szkennerek egyszerűen a teste által kibocsátott természetes sugárzást és az esetlegesen elrejtett tárgyakat érzékelik. Az aktív szkennerek alacsony energiájú sugárzást bocsátanak ki, hogy a testünkről egyfajta nyomatot készítsenek, amelyet aztán elemezni lehet.
Az, hogy milyen gépen sétálunk át, attól függ, hogy a világ melyik részén tartózkodunk. Például az aktív testszkenner egyik típusát, amely röntgensugarakat bocsát ki az úgynevezett backscatter-technológiával, széles körben használják az Egyesült Államokban, de tilos Ausztráliában és az Európai Unióban, ahol csak nem ionizáló technológiát lehet használni.
Egy másik típusú szkenner röntgensugárzás helyett alacsonyabb energiájú milliméteres hullámokat bocsát ki az utasról készített képhez. A milliméteres hullámfrekvenciák nem ionizáló sugárzásnak minősülnek.
MI a reptereken
Úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia mostanában mindenhol jelen van, és ez alól a repülőterek sem kivételek. A mesterséges intelligencia rendszerek fejlődése átalakíthatja a repülőtéri biztonság jövőjét. Egyelőre emberi ellenőröknek kell azonosítaniuk a potenciális veszélyeket a beolvasott képeken. Mi lenne azonban, ha egy fejlett mesterséges intelligenciát képeznének ki erre a feladatra egy képadatbázis segítségével? Az idő töredéke alatt tenné ezt meg.
Egyes repülőterek már most is használnak fejlett komputertomográfiás (CT) szkennereket, amelyek nagy felbontású 3D-s képeket készítenek. A jövőben ezt a technológiát a mesterséges intelligencia tovább fejlesztheti, hogy sokkal gyorsabban észlelhesse a fenyegetéseket.
Elméletileg a CT-vizsgálatokat emberekre és csomagjaikra is lehetne alkalmazni, és lehetséges lenne, hogy az utasok a csomagjaik cipelése közben is átsétálhassanak a testszkenneren.
Nyitókép: Shutterstock
