Egy friss kutatás eredményei megerősítik azt a már korábban is feltételezett kapcsolatot Stonehenge és két dél-walesi kőbánya között. Ezekből a lelőhelyekből származhatnak azok a legendás kék kövek, amelyek a wiltshire-i építmény egyik legkülönlegesebb részét alkotják. A történet egészen 1924-ig nyúlik vissza, amikor régészek egy tehénállkapcsot találtak Stonehenge déli bejáratánál. A csontmaradvány a becslések szerint időszámításunk előtt 2995 és 2900 között került oda. Több mint egy évszázaddal később, a Brit Geológiai Szolgálat, a Cardiffi Egyetem és a University College London (UCL) kutatói most izotópanalízissel vizsgálták meg az állat egyik őrlőfogát.

Az ólomizotópok különösen érdekes mintázatot mutattak: a fogban található különböző ólomforrások alapján arra lehet következtetni, hogy az állat valószínűleg olyan területről származott, ahol paleozoikus kőzetek találhatók. Mindez arra utal, hogy a tehén még azelőtt élhetett Walesben, mielőtt Stonehenge térségébe került. Ez az első közvetlen bizonyíték, amely szarvasmarha-maradványokon keresztül is összeköti a walesi vidékeket Stonehenge-dzsel. A kutatók szerint ez erősíti azt az elképzelést, hogy a szarvasmarhákat nem csupán élelemforrásként tartották – akár szerepet játszhattak a hatalmas kőtömbök szállításában is.

A vizsgálatok egy másik érdekes következtetésre is vezettek: a fogban kimutatható ólom raktározása (és felszabadulása) alapján valószínű, hogy az állat nőstény volt, a jelenség pedig a vemhesség okozta stressz következménye volt.

– fejtette ki Jane Evan kutató.

– tette hozzá Michael Parker Pearson, a UCL késő őskorral foglalkozó professzora.

– fogalmazott Richard Madgwick, a wales-i Cardiffi Egyetem régészeti tudományok professzora.

(Independent)