Tudom, mit iszol idén télen!
Egyszer Firenzében járva sodort le a lábamról az elismeréstől egy olyan térképes kiadvány, amin kizárólag azon üzletek és márkák voltak feltüntetve, amik legalább három generáció óta ugyanannak a családnak a kezében vannak. Nem sok ujjamat kellene felhasználnom, ha itthon össze akarnám számolni az ilyeneket, de az Unicum például ezek közé tartozik.
Ha megkapirgáljuk a porlepte memóriánkat, akkor bizonyosan mindannyiunk nagypapájánál a garázsnak vagy a mindent megszerelő csodaműhelynek a falán volt egy emblematikus Unicum plakát, közrefogva két bikiniben autót mosó aktuális kedvenc posztere által. A majd pőrére vetkőzött lányok mára jócskán nagymamák, az Unicum azonban örök, sőt sokad virágzását éli.
A céget vezető testvérpár a dicső múltra visszatekintő likőrgyár hagyományait megőrizve hoz friss fuvallatot, vagy talán inkább új hullámos forgószelet a brand életébe. Bitangul összerakott reklámfilmekkel hívják fel magukra a figyelmet, amikben zseniális arányérzékkel hívják elő a másfél évszázados gyökereket és csillantják meg a glamúros jelent, miközben megpendítik a nemzeti húrokat is, de nem erőszakos kokárdás módon, csak könnyedén felsorolva, hogy mi mindenért érdemes büszkének lennünk. Mire a végére érünk, mind peckesebben állunk és kidüllesztett mellkassal indulunk el a jól megérdemelt behűtött pohárkánk irányába.
Az 1883-ban szabadalmaztatott likőr receptje a folyosói pletykák szerint már 1790 körül tip-top készen állt, de ezt természetesen nem kifejezés, hogy hét lakat alatt őrizik. A Holdraszállás, a Nazca-vonalak, az 51-es körzet és az Unicum receptje körüli homály bolygatja már csak a világ kíváncsiságát, minden más egyéb kérdés megválaszolásra talált. Ráadásul a legmenőbb zászlóshajójuk, az Unicum Barista esetében a jó 40 féle gyógynövényen kívül arabica kávéval is bolondítottak egyet az ízeken precízen felismerve, hogy két fontos összetevő mindenképp szükséges a mindennapok túléléséhez: legalább 40%-os alkohol és kávé. Közel három év fejlesztői munkája után debütált a kicsike, miután megköttetett a frigy a hungarikum likőr és az arabica kávékivonat között, majd hónapokon át hálták a nászt tölgyfahordókban érlelődve, majd csapra verték, hogy osztozzunk az örömükben. A végeredmény izgalmas, vagány, újszerű, de mégis ismerős. Minduntalan a telitalálat szó tolakszik a fejemben.
Bátran hozhatjuk a jégen tartott poharunkat egy megfáradt, karácsonyi vendégjárástól túlzsúfolt nap végén afféle jutalomkörként, de ha ennél is tovább szeretnénk fokozni a fokozhatatlant, akkor egy koktélospohárban máris partiba vághatjuk a kicsikét, mert ott is megállja a helyét. Én az egyik kedvencemnek, a Chocolate rye-nak mutattam be.
Recept:
A shaker-t kibéleltem 4 cl Bulleit rye rozswhiskey-vel és úgy óvatoskodtam hozzá 2 cl Unicum Barista likőrt, ami elképesztően selymessé tette. Egy csepp chocolate bitterrel még bohémabbá tettem, és hozzácsaptam az afrodiziákumok megkerülhetetlen erőművét, a tojásfehérjét. Temérdek jéggel összeráztam alaposan, shake, baby, shake, majd pohárba öntöttem és étcsokoládét reszeltem rá. Szerintem járna nekem érte egy doktori.
Az élet egyik legnagyobb, tapasztalati úton szerzett tanítása, hogy vannak dolgok, amiket sem a pénz, sem a nyugtató nem old meg. Ezekre való az Unicum Barista. Erre igyunk!
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
