A hidat 1968-ban építették a környékbeli falvak lakói, Hassaini és Zarabad közösségeinek összefogásával. Céljuk az volt, hogy összekössék a folyó két partján élőket, és lehetővé tegyék az áruk, valamint a jószágok biztonságosabb átszállítását. Az építéshez mindössze fa deszkákat, acélkábeleket és hat fő tartókötél rendszert használtak modern mérnöki gépek nélkül.

A végeredmény egy ingatag, résekkel tűzdelt függőhíd lett a Hunza-folyó felett. A deszkák között több helyen olyan széles nyílások tátonganak, hogy minden lépés tudatos odafigyelést igényel, különösen erős szélben, amikor az egész szerkezet finoman kileng a szakadék fölött.

A híd a 2010-es pusztító földcsuszamlás után részben újjáépült, ekkor több elemet megerősítettek, és a deszkázatot is cserélték, hogy jobban bírja az időjárási viszontagságokat. A javítások ellenére a Hussaini továbbra is megőrizte nyers, „próbatétel-jellegét”, amely miatt a világ minden tájáról vonzza a kalandvágyó látogatókat.

A Condé Nast Traveller 2013-ban – nem véletlenül – a világ legveszélyesebb hídjai közé sorolta. A turisták számára ma már külön szabály is érvényben van: az átkeléshez mentőmellény viselése kötelező, ami tovább erősíti a hely drámai hangulatát.

A Hussaini a környék lakói számára mindennapi kapcsolatot jelent a túlparttal, a látogatók számára pedig egyfajta próbát: ki mennyire meri rábízni magát a kötelekre, a fa deszkákra és a saját egyensúlyérzékére.

A híd történetében egy tragikus esemény is ismert, 2022-ben egy szindhi egyetemista a beszámolók szerint átkelés közben a folyóba zuhant és életét vesztette. Az eset után a hidat ideiglenesen lezárták, majd további biztonsági megerősítéseket végeztek rajta, többek között kicserélték a korhadt elemeket és stabilizálták a kábeleket.

Tavaly írtunk róla, hogy átadták a világ legmagasabban fekvő átkelőjének számító hídját Kínában, ahol tériszonyosoknak szintén nem könnyű űtkelniük.

(Express)