Leállította a szüzességi tesztelést női katonatisztjelöltjein az indonéz hadsereg

Az indonéz hadsereg nőtagjai felvonulnak az indonéz katonaság 70. évfordulójának ünnepségén 2015. október 5 -én Banda Acehben, Indonéziában.
Getty Images/ Jefta Images / Barcroft Media
A hadsereg korábban azt mondta, hogy a tesztek fontosak az újoncok erkölcsének meghatározásában.

A New York-i székhelyű Human Rights Watch (HRW) szerint – amely 2014-2015-ben vizsgálatokat folytatott az ügyről és 2017-ben felszólította annak megszüntetésére a hadsereget – a női toborzottak szűzhártyáját és ezzel szüzességüket ellenőrző, úgynevezett „kétujjas tesztek",szisztematikus, visszaélésszerű és kegyetlen volt, írja a CNN.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kijelentette emellett, hogy „nincs tudományos érvényessége" az emlíett tesztelésnek, és a szűzhártya jelenléte nem megbízható mutatója a szexuális együttlétnek.

Andika Perkasa, az indonéz hadsereg vezérkari főnöke kedden újságíróknak elmondta, hogy a hadseregben már nem zajlanak ilyen tesztek.

„Az, hogy a szűzhártya felszakadt -e vagy részben fel volt szakadva, a vizsgálat része volt [...] ebből nincs több mostantól"

– mondta a katonai szóvivő által megerősített megjegyzésekben, aki korábban úgy nyilatkozott, hogy a férfi és női újoncok kiválasztási folyamatának egyenlőnek kell lennie.

Julius Widjojo, az indonéz haditengerészet szóvivője elmondta, náluk terhességi tesztet végeztek a női pályázókon, de specifikus szüzességi tesztet nem végeztek, hozzátéve, hogy a férfiak és nők ugyanazon a vizsgálaton esnek át.

Indan Gilang, a légierő szóvivője elmondása szerint a nőkön reprodukciós teszteket végeztek annak érdekében, hogy ellenőrizzék a cisztákat vagy egyéb szövődményeket, amelyek ronthatják a szolgálati képességet, de „szüzességi tesztek" nem léteznek a haderő terminológiájában.

Az emberi jogi csoportok üdvözölték a bejelentést, miszerint a hadsereg felhagyott az említett gyakorlattal.

„Soha nem volt szükség a tesztekre"

– mondta Andy Yentriyani, a nők elleni erőszakkal foglalkozó nemzeti bizottság vezetője, míg Andreas Harsono, a Human Rights Watch indonéz kutatója szerint ez a helyes irány, hozzátéve, hogy a gyakorlat megalázó, megkülönböztető és traumatikus.