Tényleg ez lehet a fast fashion vége?

Az olyan fast fashion divat óriáscégek, mint a Shein felemelkedése azt sugallja, hogy az olcsó, trendorientált ruhák iránti vágy – amelyek nagy többsége a szeméttelepen végzi – nem fog egyhamar eltűnni. Az a tény, hogy a Shein naponta átlagosan 6000 új terméket tesz fel a weboldalára, jól mutatja, mekkora kihívással állunk szemben.

Az Európai Unió számos új szabályozást támogatott a fast fashion megszüntetése érdekében, beleértve a ruhák tartósabbá, könnyebben újrafelhasználhatóvá, javíthatóvá és újrahasznosíthatóvá tételét célzó politikákat.

„Nem folytathatjuk a jelenlegi lineáris modellt, ahol a [ruhahulladék] az elmúlt 20 évben megháromszorozódott. Meg kell oldanunk [ezt]”

– nyilatkozta a Vogue-nak Virginijus Sinkevičius, az EU környezetvédelemért, óceánokért és halászatért felelős biztosa.

A lineáris modellről a körkörös modellre való áttérés – ahol minden ruhadarab újrafelhasználható, újrahasznosítható vagy biológiailag lebomló és komposztálható – kulcsfontosságú a divat bolygóra gyakorolt hatásának kezeléséhez. Szakértők azonban megkérdőjelezték, hogy az EU javaslatai valóban eleget tesznek-e a gyors divat megállításáért.

Olvasd el ezt is: Szorul a hurok: művészek perlik a Shein-t lopás miatt

„Nem a fizikai tartósság a probléma”

– mondja Veronica Bates Kassatly független elemző és fenntartható divat-tanácsadó, rámutatva arra, hogy egy csipkeruha kevésbé jól teljesítene a jellemzően a tartósság tesztelésére használt mosási teszteken, mint egy poliészter ruhadarab.

„Ha megnézzük az Atacama-sivatagban [Chilében], Ghánában vagy Kenyában a kidobott ruhák halmait, nem a csipkeruhák kerülnek oda. Nem a fizikai tartósság a probléma.”

Egy 2022-es francia tanulmány szerint míg az emberek 35 százaléka azt mondja, hogy azért dobja ki a ruháit, mert elhasználódtak, 26 százalé azért, mert már nem állnak jól, míg 30 százalékuk azért, mert megunta őke. Ez arra utal, hogy nem a tartósság az elsődleges probléma.

„Ha a ruhák több mint 50 százalékát olyan okokból dobják ki, amelyeknek semmi közük a tartóssághoz, akkor a tartósság törvényi szabályozása nem fogja megoldani a problémát”

– véli Bates Kassatly.

Sinkevičius szerint a politikai döntéshozók csak korlátozottan tudnak tenni a gyors divat problémájának kezelése érdekében, és állítása szerint a fogyasztói magatartás döntő tényező.

„Nem lehet mindent a politikába foglalni. Végső soron ez is a fogyasztók döntése.”

Bár a vásárlók, különösen a fiatalabb generáció tagjai azt mondják, hogy aggódnak a fenntarthatóság miatt, egy nemrég készült tanulmány szerint a Z generáció tagjai közül tízből kilenc még mindig fast fashion termékeket vásárol. Ez arra utal, hogy a fogyasztói magatartás nem fog olyan gyorsan változni, ahogyan az szükséges lenne.

Érdemes megjegyezni, hogy az uniós javaslatban a viszonteladásra és a javításra helyezett hangsúly jelenleg nem feltétlenül pénzügyi szempontból észszerű, figyelembe véve az alacsony árakat, amelyeken a fast fashiont árulják.

„A Zarának már van javítási szolgáltatása; 3 fontnál kezdődik egy gomb visszavarrása, és 15 fontig terjed egy ruha újraszabása”

– mondja Bates Kassatly, rámutatva arra, hogy a Franciaországban vásárolt ruhák 70 százalékának átlagára 8,20 euró (kb. 3 ezer forint).

„Ki fizetne többet egy ruhadarab javításáért, mint amennyit eredetileg a megvásárlásáért fizetett?”

(Vogue)

Nyitókép: Shutterstock