Az ekkor történő étkezés csökkenti az elhízás esélyét

Bár általános tanács, hogy a fogyás érdekében kerüljük el a nassolást, kevés kutatás vizsgálta a késői étkezés hatását az étvágyra és a testsúly szabályozására. A testsúlyt olyan tényezők szabályozzák, mint az elégetett kalóriák száma, a zsírsejtek szerkezeti változásai és az energia bevitel szabályozása.

Egy tanulmány azt találta, hogy az étkezés ideje erősen befolyásolja az éhséget és az étvágyat, a zsírszövetekben zajló molekuláris útvonalakat és a szervezetünk által igényelt energiamennyiséget.

„Azokat a mechanizmusokat akartuk megvizsgálni, amelyek magyarázatot adhatnak arra, hogy a késői étkezés miért növeli az elhízás kockázatát. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a kései étkezés összefügg a megnőtt elhízás kockázatával, a megnövekedett testzsírral és a fogyás sikerének csökkenésével. Meg akartuk érteni, hogy miért”

– fogalmazott Frank Scheer professzor, a tanulmány vezető szerzője a PsyBlognak.

Dr. Nina Vujović, a tanulmány első szerzője elmondta, hogy a tanulmányban azt kérdezték, számít-e az étkezés időpontja, ha minden mást következetesen betartunk?

„És azt találtuk, hogy a négy órával későbbi étkezés jelentős különbséget jelent az éhségérzetünk szintje, az étkezés utáni kalóriaégetésünk és a zsírraktározásunk szempontjából.”

Korai vs. késői étkezés

A kísérlet során a korai és kései evés következményeit vizsgálták 16 túlsúlyos és elhízott emberen vizsgálta. A résztvevőknek egy korai és egy kései étkezést kellett végrehajtaniuk laboratóriumi körülmények között. A korai étkezés egy reggelit, egy ebédet és egy vacsorát foglalt magában, négy órás szünetekkel, és az utolsó étkezés pedig lefekvés előtt 6 órával és 40 perccel történt.

A késői étkezési protokoll hasonló volt a korai étkezéshez, de a résztvevők kihagyták a reggelit, és ebédet, uzsonnát és vacsorát fogyasztottak, utóbbi 2 órával és 30 perccel lefekvés előtt történt.

A kísérlet során a résztvevőktől vérmintát vettek, emellett rögzítették a testhőmérsékletüket, az energiafelhasználást, az éhséget és az étvágyat.

Továbbá mintákat vettek a zsírszövetből, hogy megnézzék, hogyan befolyásolja az étkezések időzítése a zsírsejtek molekuláris útvonalait és a zsír tárolását a szervezetben. Ez lehetővé tette a kutatók csoport számára, hogy összehasonlítsa a génexpressziós profilokat a két étkezési körülmény között, az eredmények pedig azt mutatták, hogy a késői étkezés megváltoztatta a zsíranyagcsere útvonalait.

Megállapították, hogy a kései étkezés riasztotta az étvágyat szabályozó hormonokat: a ghrelin szintje megemelkedett, míg a leptiné csökkent, ami nagyobb éhségérzetet eredményezett. Emellett a kísérleti személyek kevesebb kalóriát égettek el, valamint emelkedett az adipogenezis (zsírsejtek képződése) és csökkent a lipolízis (a zsír lebontásának folyamata) szintjük.

Ezek az eredmények közvetlen kapcsolatot mutattak a kései étkezés és az elhízás kialakulásának fokozott kockázata között.

„Ez a tanulmány bemutatja a késői és a korai étkezés hatását. Itt úgy különítettük el ezeket a hatásokat, hogy kontrolláltuk az olyan zavaró változókat, mint a kalóriabevitel, a fizikai aktivitás, az alvás és a fényexpozíció, de a való életben számos ilyen tényezőt maga az étkezés időzítése is befolyásolhat. Az olyan nagyobb léptékű vizsgálatokban, ahol mindezeknek a tényezőknek a szoros ellenőrzése nem lehetséges, legalább azt figyelembe kell vennünk, hogy más viselkedési és környezeti változók hogyan változtatják meg ezeket az elhízás kockázatának alapjául szolgáló biológiai útvonalakat”

– tette hozzá Scheer.

Nyitókép: Shutterstock