2 jel, hogy az étkezési szokásaink összezavarhatják mentális egészségünket

Amikor a pszichénk általános egészségéről beszélünk, nem az étel az első dolog, ami szóba kerül, így a következetesen rossz táplálkozás és életmódbeli döntések gyakran észrevétlenek maradnak. Pedig az ételek, az éhség és a diéta sokkal nagyobb szerepet játszanak a mentális egészségünkben, mint gondolnánk. Íme két, kutatásokkal alátámasztott példa arra, hogyan hatnak étkezési szokásaink a mentális egészségre.

1. Az ételválasztás társadalmi elszigetelődéshez vezethet

A mai világban ugyanannyi fajta diéta és ételkorlátozás létezik, mint ahányféle étel. Veganizmus, vegetarianizmus, pescetarianizmus, tejmentes és gluténmentes étrend – hogy csak néhányat említsünk a sok közül.

Hogy ez a rengeteg lehetőség jót vagy rosszat tesz-e a mentális egészségünknek, nehéz megmondani. Egyes kutatások azonban azt mutatják, hogy a nagyon specifikus élelmiszer-korlátozásokat tartalmazó diétáknak nem szándékolt következménye lehet a magányosság és a társadalmi elszigeteltség érzésének fokozódása.

„Az ételfogyasztás eredendően társas tevékenység – mivel az emberek gyakran társas kontextusban szerzik be, készítik el és fogyasztják el az ételt. Azt találtuk, hogy az élelmiszer-korlátozások előre jelzik a magányosságot. Azok az emberek, akik nem tudják megenni azt, amit mások esznek, bizonyos mértékig kevésbé tudnak kötődni másokhoz az étkezés során”

– mondják Kaitlin Woolley, Ayelet Fishbach és Rongham Michelle Wang kutatók a Psychology Today-nek.

A kutatók arról számolnak be, hogy az ételkorlátozás és a magányosság közötti kapcsolat nagyságrendileg megegyezik a nőtlenség és a magányosság közötti összefüggéssel, amelyet szintén mértek a tanulmányban.

„Mind az ételkorlátozás, mind a magányosság növekvőben lévő társadalmi probléma; ez a kutatás megállapította, hogy ezek összefüggő járványok lehetnek”

– vélik.

Ha úgy gondoljuk, hogy az étkezési korlátozások a szociális életünk útjába állnak, és magányosabbá tesznek, lehet, hogy itt az ideje, hogy beszélgessünk szeretteinkkel, és kérjük meg őket, hogy adjanak neki helyet az életükben. Ez jelentheti azt, hogy megkérjük őket, raktározzanak be olyan dolgokat, amelyeket megehetünk, vagy olyan éttermekbe tervezzenek társas összejöveteleket, amelyek étlapján többféle diétás opció is szerepel.

Alternatív megoldásként lehet, hogy vannak olyan területek, ahol olyan étkezési kompromisszumokat tudunk kötni, amelyek megkönnyítik a közös étkezés koordinálását, amelyet mindenki élvez.

2. Az extrém egészséges táplálkozás is lehet egészségtelen

A fogyást és a vékony testalkatot egyaránt az egészséges ember jellemzőinek tekintik társadalmunkban. Ez egy meglehetősen reduktív módja az általános egészség és jólét szemléletének. Ráadásul a karcsú testre való törekvés számos mentális egészségi állapothoz vezethet, beleértve az étkezési zavarokat is.

Az ortorexia egy olyan állapot, amely jelentős étrendi megszorításokkal jár, beleértve egész élelmiszercsoportok elhagyását. Az ortorexiások általában nem fogyasztanak olyan élelmiszereket, amelyeket peszticidekkel, gyomirtókkal vagy mesterséges anyagokkal dolgoztak fel, ami észszerűnek tűnik. De nagyon aggódnak az ételkészítés során alkalmazott technikák és anyagok miatt. Az ortorexiáról itt írtunk bővebben.

„Az orthorexia nervosa az étkezési zavarok egy olyan típusa, amely könnyen elbújhat a tiszta étkezés vagy az egészséges táplálkozás előfeltevése mögé”

– magyarázza Dr. Wendy Oliver-Pyatt, a Within Health főorvosa.

Szerinte az ortorexiások számára az egészségre való törekvés némiképp mechanikussá válik.

„Az evés társas aspektusa és az evés élvezete irrelevánsnak tekinthető a szenvedő számára, aki lemond a társas interakciókról és az élet potenciálisan értelmes és fontos aspektusairól az egészséges táplálkozás érdekében. Az ételek összetevőire való túlzott összpontosítás elvonja a személyt az evés nagyon is valódi emberi, megélt és örömteli élményétől.”

Azoknak az embereknek, akiket veszélyeztet ennek az állapotnak a kialakulása, Oliver-Pyatt azt javasolja, hogy az általa belső szabályozásnak nevezett gyakorlatok fejlesztésével összpontosítsanak az étellel való kapcsolatuk rendezésére.

„Amikor az evésünk belsőleg szabályozottá válik, amit mi tudatos evésnek nevezünk, az étkezési szokásaink úgy változnak, hogy sem túl-, sem alul nem eszünk. A neurotranszmitterek és hormonok együttese, amely összeköti az agyat, a bélrendszert és a testet, mind kölcsönhatásba tud lépni, és a biológiai, sőt, igen, a pszichológiai szükségleteinknek megfelelő étkezés felé irányít minket”

– mondja.

Nyitókép: Shutterstock