Minden, amit a majomhimlőről tudni kell

A majomhimlő nem új betegség. Az első megerősített emberi eset 1970-ben történt, amikor a vírust egy himlőgyanús gyermekből izolálták a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK).

Nem valószínű, hogy a majomhimlő újabb világjárványt okozna, de ha a koronavírusra gondolunk, érthető a félelem egy újabb nagyobb járvány kitörésétől. Bár ritka és általában enyhe lefolyású, a majomhimlő mégis súlyos betegséget okozhat. Az egészségügyi tisztviselők attól tartanak, hogy a megnövekedett utazások miatt több eset fordulhat elő, írja a ScienceAlert.

A himlő unokatestvére

A majomhimlőt a Poxviridae víruscsalád Orthopoxvirus nevű alcsoportjába tartozó majomhimlő vírus okozza. Ebbe az alcsoportba tartoznak a himlő-, a vakcinia- és a tehénhimlővírusok. Bár a majomhimlővírus állati rezervoárja nem ismert, feltételezhető, hogy az afrikai rágcsálók szerepet játszanak az átvitelben.

A majomhimlővírust eddig csak kétszer izolálták állatból a természetben. A majomhimlő diagnosztikai vizsgálata jelenleg csak a Laboratory Response Network laboratóriumaiban érhető el az Egyesült Államokban és világszerte.

A majomhimlő elnevezés a betegség első dokumentált állatbetegségéről származik 1958-ból, amikor két járvány tört ki kutatási céllal tartott majmoknál. A vírus azonban nem ugrott át a majmokról az emberre, és nem is a majmok a betegség fő hordozói.

Az első bejelentett emberi eset óta a majomhimlőt számos más közép- és nyugat-afrikai országban is kimutatták, a legtöbb fertőzést a Kongói Demokratikus Köztársaságban észlelték. Az Afrikán kívüli esetek nemzetközi utazásokhoz vagy importált állatokhoz kapcsolódtak, többek között az Egyesült Államokban és máshol.

Az első bejelentett majomhimlős esetek az Egyesült Államokban 2003-ban jelentek meg, egy texasi járvány kitörésekor, amely egy Ghánából származó állatszállítmányhoz kapcsolódott. Utazással összefüggő esetek is voltak 2021 novemberében és júliusában Marylandben.

Mivel a majomhimlő közeli rokonságban áll a himlővel, a himlő elleni vakcina mindkét vírus okozta fertőzés ellen védelmet nyújthat. Mivel azonban a himlőt hivatalosan felszámolták, 1972-ben leállították az USA lakosságának rutinszerű himlőoltását. Emiatt a majomhimlő egyre gyakrabban jelenik meg oltatlan embereknél.

Terjedés

A vírus fertőzött emberrel vagy állattal, illetve fertőzött felületekkel való érintkezés útján terjedhet. A vírus jellemzően a felsértett bőrön, belégzéssel vagy a szem, az orr vagy a száj nyálkahártyáján keresztül jut a szervezetbe.

A kutatók úgy vélik, hogy az emberről emberre történő átvitel leginkább a nagyméretű légzőszervi cseppek belégzésével történik, nem pedig a testnedvekkel való közvetlen érintkezés vagy a ruházaton keresztül történő közvetett érintkezés útján. A majomhimlő emberről emberre történő átvitelének aránya korlátozott.

Az egészségügyi tisztviselők attól tartanak, hogy a vírus jelenleg észrevétlenül terjedhet közösségi átvitel útján, esetleg egy új mechanizmus vagy útvonal révén. Még vizsgálják, hogy hol és hogyan történnek a fertőzések.

Jelek és tünetek

Miután a vírus bejut a szervezetbe, elkezd szaporodni és a véráram útján terjedni a szervezetben. A tünetek általában csak egy-két héttel a fertőzés után jelentkeznek.

A majomhimlő himlőhöz hasonló bőrelváltozásokat okoz, de a tünetek általában enyhébbek, mint a himlőnél. Kezdetben gyakoriak az influenzaszerű tünetek, amelyek a láztól és fejfájástól a légszomjig terjednek. Egy-tíz nappal később kiütések jelenhetnek meg a végtagokon, a fejen vagy a törzsön, amelyek végül gennyel teli hólyagokká alakulnak. A tünetek általában két-négy hétig tartanak, míg a bőrelváltozások általában 14-21 nap alatt múlnak el.

Bár a majomhimlő ritka és általában nem halálos kimenetelű, a betegség egyik változata a fertőzöttek mintegy 10 százalékát megöli. A vírus jelenleg keringő formája a feltételezések szerint enyhébb, és a halálozási aránya kevesebb mint 1 százalék.

Oltások és kezelések

A majomhimlő kezelése elsősorban a tünetek enyhítésére összpontosít. A CDC szerint a majomhimlő-fertőzés gyógyítására nem áll rendelkezésre kezelés.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy a himlő elleni vakcina segíthet a majomhimlő-fertőzés megelőzésében és a tünetek súlyosságának csökkentésében. Az Imvamune vagy Imvanex néven ismert egyik vakcina az Egyesült Államokban engedélyezett a majomhimlő és a himlő megelőzésére.

A vírussal való érintkezés utáni oltás szintén csökkentheti a súlyos betegségek esélyét. A CDC jelenleg csak azoknál az embereknél javasolja a himlő elleni oltást, akik már voltak vagy valószínűleg ki vannak téve a majomhimlőnek. Az immunhiányos emberek nagy kockázatnak vannak kitéve.

Nyitókép: Shutterstock